„Hazátlanabb az én szavam a szónál! Nincs is szavam” – 100 éve született Pilinszky János

„Csillaghálóban hányódunk
partravont halak,
szánk a semmiségbe tátog,
száraz űrt harap.”

(Pilinszky János: Halak a hálóban)

Egy elnémetesedett francia eredetű család Bánátba szakadt ágából sarjadt leány találkozott egy lengyel eredetű családból származó férfiúval, és ebből a találkozásból született meg Pilinszky János 1921. november 27-én. Az egyik változat szerint a Nagy Háborúban történt meg ez a találkozás egy sebesült katona és egy önkéntes ápolónő között, a másik szerint még a háború előtt találkoztak munkahelyükön a Magyar Királyi Postán.

János világszép, körülrajongott nővére árnyékában nőtt föl és kettős nevelésben részesült. Nem világnézeti, hanem érzelmi szempontból. Apja a katonatiszt nagyapától örökölt militarista szellemben, szigorúan és jó sok veréssel nevelte, és ugyancsak szigorú, katolikus normákat képviseltek anyai nagynénjei, köztük egy szervita apáca, aki eltévelyedett fiatal lányok javító intézetét vezette Újpesten. A szigorú nevelés következtében a fiú rendkívül gátlásos lett: „a kisfiút ismerő szervita nővérek emlékezete szerint számára a meztelenség is bűnös dolognak tűnt (nem engedte meg nekik hálóinge levételét, a festményeken a ruhátlan angyalok felháborították stb.). Homlokegyenest ellentétes hatások érhették viszont az 'intézeti' lányok részéről, mivel 'a fiatal és gyönyörű börtöntöltelékek' voltak első játszótársai. Ingrid Ficheux-nek mesélte a fiatal prostituáltakról, hogy: 'Szenvedélyes ölelésüket mai napig hiába keresem a világban.'”

„Elsüppedek a hóesésben,
eltűntem, eltűnök
a fiatal intézeti lányok,
ligetek, fák,
első játszótársaim,
a fiatal és gyönyörű börtöntöltelékek
áhitatos szemléletében.”

Ennek a versnek a címe: Monstrancia. Úrfelmutató. Az oltáron és a körmenetben, amire áhítattal felnéznek az istenfélő katolikusok. A benne lévő szent ostyára néznek fel. Jézus testére. Jézus teste azonosul itt a rosszlányokéval.