Nincs az a romhalmaz, amit nem varázsol modern épületté a francia sztárépítészpáros
3 perc
2021.04.03. 14:00
Az építészet Oscarját is elnyerte a francia építőpáros, aki bebizonyította, nem létezik olyan csúnya, elavult épület, amelyet nem lehet újjá varázsolni.
- ÉPÍTÉSZPÁROS – Újratervezés
Szóba sem jöhet, hogy egy lepusztult épületet földig romboljanak és a helyén vadonatújat húzzanak fel. Az építészet Oscarját, a Pritzker-díjat és hozzá a 100 ezer dolláros pénzjutalmat idén az Anne Lacaton és Jean-Philippe Vassal francia alkotópáros nyerte el. Vallják, és egész eddigi pályafutásuk során bizonyították, hogy nincs az a csúnya, elavult, rossz állagú lakóház, amelyikből ne lehetne építkezni, azt esztétikusan modernné újjávarázsolni. Mindketten Bordeaux-ban tanultak építészetet, ott is találkoztak.
Vassal frissdiplomásként öt évet a Szahara déli vidékén, Nigerben töltött, Lacaton Bordeaux-ban maradt, a helyi egyetemen várostervezést tanult, de rendszeresen meglátogatta barátját. Mindkettőjüket elbűvölte a sivatag különös világa, és megtanulták, hogyan lehet a természet adta, egyszerű alapanyagokból csodákat alkotni. Máig ezekből az élményekből merítenek inspirációt, „építkeznek”. 1987-ben Bordeaux-ban létrehozták a nevüket viselő Lacaton & Vassal építészirodát. A ma már Párizsban működő kicsi vállalkozásnál rajtuk kívül még nyolcan dolgoznak, ám máig közel 30 projektet valósítottak meg Európa-szerte és Nyugat-Afrikában. Alapvetően szociális lakóépületeket, kulturális intézményeket, magánlakásokat alakítottak át, de terveztek újakat is.
- TORONYHÁZ – Térerő
A San Francisco-öböl börtönszigetéről Alcatraznak nevezték el a Párizs külvárosában, Bois-le-Pretre-ben magasodó, 16 emeletes, 96 lakásból álló toronyházat. A kilencvenes évek végére börtönhöz hasonlóan élhetetlenné vált az 1961-ben átadott, akkor modern épület, és lebontásra ítélték. Ám megúszta, és az alkotópáros egy másik építésszel közösen a felismerhetetlenségig átalakította a betontömböt. A lakásokban a padlóburkolatot egységesen kitolták az erkélyre, az ily módon létrehozott nyári kerttel megnagyobbították a lakásokat, amelyek mellé keskeny, nyitott balkon is elfért.
A 2011-re megújult toronyház légiesebb lett, a lakások világosabbak, miközben az átalakítás feleannyiba került, mint ha lebontották volna, és helyére újat emelnek. Lacaton és Vassal ezzel az elgondolással több franciaországi lakótelepet tett élhetővé. A leglátványosabb a 2017-ben befejezett, három blokkból álló, 530 lakást magába foglaló épülettömb volt Bordeaux-ban, és a rehabilitáció idejére az ott élőknek ki sem kellett költözniük otthonaikból.
- MÚZEUM – Félig-meddig
Ellenálltak a kor divatjának, és a párizsi Palais de Tokyo kortárs művészeti múzeum átalakításakor félretették a fehér kockagalériák és az irányított útvonalak koncepciót. Ehelyett befejezetlen, félig kész tereket hoztak létre. Az eredetileg az 1937-es párizsi világkiállításra elkészült, majd 2002-ben egyszer már felújított, saját gyűjteményt nem tartó múzeum területét mintegy 20 ezer négyzetméterrel megnövelték, ennek jó részét a föld alatt alakították ki, minimalista kivitelben, durva anyagok felhasználásával, teljesen a mindenkori alkotókra bízva, hogy a teret a művészeti tartalomnak megfelelően hogyan alakítják tovább.
- CSALÁDI HÁZ – Üvegházhatás
Kívülről talán kevésbé tűnik esztétikusnak, sőt egyszerű szerkezete akár unalmasnak is hathat, ám a belső mindent kárpótol. Az építészpáros tervezte, Bordeaux egyik elővárosában, Floiracban 1993-ban elkészült családi ház az utcafrontról nézve egyáltalán nem elragadó, téglaformája, fémborítású homlokzata inkább hasonlít garázsra, mintsem világos, napos, kellemes otthonra. Pedig a kertből egészen más látványt nyújt: faborítású, a földtől a plafonig üveg homlokzatán árad be a fény.
Ez volt az egyik első megbízásuk, amit Nigerből hazatérve nyertek el, és átültették az ottani természetes közegben szerzett tapasztalataikat. A Latapie család házának különlegessége, hogy az építészek üvegház-technológiát alkalmaztak, napfény felhasználásával, természetes szellőztetéssel, árnyékolókkal teremtettek benne mikroklímát.
- KULTURÁLIS KÖZPONT – Ikerhangár
Az észak-franciaországi Dunkerque kikötőjében egy elhagyatott, szintén lebontásra megérett hajógyár hatalmas hangárjának megújítására, kortárs művészeti központtá alakítására írt ki pályázatot a helyi önkormányzat. A beérkezett 70 terv közül Lacaton és Vassal elgondolása lett a nyerő. Az ötletük abból állt, hogy meghagyták a robusztus szerkezetű építményt, és mellé ugyanakkora, öt emelet magas, 9300 négyzetméter alapterületű ikerhangárt képzeltek. A betonszerkezeten sem változtattak, de mindkettőnél a Latapie-házhoz használt és már jól bevált környezettudatos elveket érvényesítették, illetve anyagokat használták fel a terek, a klíma kialakításához.
