Jakab Péter: Nem volt téma a családban a holokauszt, de a zsidózás zavar
Miskolcon nőtt fel és a szíve mindig visszahúzta a városba. Most mégis Budapesten politizál, ahol elmondása szerint az ellenzékből is volt, aki vidéki prolinak gondolta. Zsidó származású, de nincs identitástudata. A cigánykérdés vonzotta a Jobbikhoz, miközben tanított roma nemzetiségi iskolában is. HVG-portré a Jobbik miniszterelnök-jelöltjével.
HVG: Jól felépítette az imázsát, hogy a nép egyszerű gyereke, aki levágja a krumpliszsákot a miniszterelnök elé, panelben lakik, parizert eszik. Mindig ilyen karakán volt, vagy ez tanult szerep szavazatmaximálási célból?
Jakab Péter: Nagyon tehetséges színész lennék, ha el tudnám játszani. Ha elég szavazatot hoz, jó, ha nem, akkor sem tudok más lenni. Gyerekkoromban, ha a telepen megállítottak, hogy „adj egy százast, vagy megütlek”, nem adtam; megtanultam megvédeni magam. Amikor a miskolci roma iskolában tanítottam, szkandereztem a legerősebb sráccal, ha lenyomtam, onnantól tiszteltek: „fájin csávó” lettem.
Róna Dániel: Parizer, Facebook, összefogás: a Jobbik (vissza)erősödésének titka
A belső viták elapadása után megjött a népfi bőrdzsekiben, aki nem megváltoztatni akarja a szavazói elvárásokat, hanem kiszolgálni.
HVG: Árulja el, miért megy egy jobbikos roma nemzetiségi iskolába tanítani?
J. P.: Ott váltam jobbikossá, mert szembesültem a cigány–magyar együttélés valós problémáival – pedig miskolci gyerekként azért tapasztaltam pár dolgot –, és csak egy párt volt, amelyik erről mert beszélni, bár nem voltak jó válaszai.