Játékok járvány idején

Amikor Tokió 1964-ben első alkalommal nyári olimpia házigazdája volt, Japán bemutatkozott a világnak, hogy a második világháború távol-keleti agresszorából modern, demokratikus országgá vált. A 2013-as pályázat idején pedig a nem sokkal korábban hivatalba lépett Abe Sinzo miniszterelnök azért akarta elnyerni a 2020-as rendezés jogát, hogy megmutassa, a szigetország magához tért a 2011-es fukusimai földrengés, cunami és reaktorbaleset tripla sokkjából, és maga mögött hagyta az 1990-es évek eleje óta tartó gazdasági pangás időszakát. A konzervatív politikus a lelkesedését azzal is kimutatta, hogy a 2016-os játékok záróünnepségén, Rio de Janeiróban, a Maracana stadionban, a Nintendo legismertebb videójáték-figurájaként, Super Marióként vette át a stafétabotot Tokió nevében a brazil nagyvárostól.

Abe tavaly még részt vehetett volna az olimpia megnyitóján, de már nem miniszterelnök, tavaly szeptemberben lemondott. Thomas Bach, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) német elnöke hiába ismételgeti, hogy Tokió a legfelkészültebb házigazda, a koronavírus-járvány miatt elhalasztott nyári játékok nagy eséllyel nem a sport ünnepeként vonulnak be az évkönyvekbe. Sokkal inkább olyan eseményként, amelynek a megtartásába az idei rendezést májusban még négyötödös többséggel elutasító japánok rezignáltan beletörődtek. A résztvevők pedig annak a kísérletnek a részesei, miként lehet globális pandémia idején, a világ több mint kétszáz országából érkezetteknek úgy sporteseményt tartani, hogy az nem válik szuperterjesztő vírusgócponttá.