Étkezők viadala: még nem lélegezhet fel a vendéglátás
Felpezsdült az éttermek, kocsmák, diszkók forgalma a nyáron, de az elszenvedett veszteségeket nem lehet behozni. Egy negyedik járványhullám csődök sorát indíthatja el, hacsak az állam közbe nem lép.
„Végre pörögnek a bulik, feltörekvő zenekarokat hívtam meg, de egyik szombaton már este nyolckor itt voltak a rendőrök, egy lakó feljelentett a zaj miatt. Pedig egy turistavárosban ezt tolerálni kellene!” – fakadt ki a HVG-nek Dorkó Anita, az egri bazilika tőszomszédságában lévő Sikk Kávézó és Bár tulajdonosa. A hétvégék igen jók, a hétköznapok nyögvenyelősek, összességében a nyár nem tudja behozni a hosszú leállást – folytatja. Azon is aggódik, hogyan állapodik meg új főbérlőjével, a katolikus egyházzal.
„Decemberig maradunk, azután kiköltözünk a belvárosból” – mondja a szomszédos Broadway Palace diszkó tulajdonosa, Ráki Csaba. „Nem az egyházi tulajdonlás miatt – magyarázza –, hanem mert ez nem egy hagyományteremtő romkocsma, itt maximum négyévente mozdulni kell, valami mást adni, különben az új dizájnnal betörő konkurencia elcsábítja a vendégeket.” Ráki több lábon áll, minipanziót, éttermet is üzemeltet Egerben, s bízik benne, hogy az idén „pozitív nullás” eredményük lesz. „A régi vendégek ritkábban jönnek, külföldiek alig, viszont a belföldi turisták többet költenek, mint eddig” – tapasztalja. Hiába az alapanyagárak és a bérek emelkedése, ő alig drágított, hiszen „most az a legfontosabb, hogy beinduljon az üzlet”.
Az áremelés sem biztos, hogy segít az újranyitó éttermeken
Munkaerőhiány, folyamatos drágulás és kiszámíthatatlan jövőkép - ezek az átlagos hétköznapok egy étterem életében a koronavírus után. Ahogy arról februárban már írtunk, a koronavírus járvány mellett az alapanyagárak növekedése és a munkaerőhiány is komoly problémát okozott a vendéglőknek. Most ismét megkérdeztük a tulajdonosokat, a nyitás után milyen állapotok uralkodnak a szakmában.
Pörög is a biznisz, de nem mindenütt. A legjobban vidéken, a belföldi turisták által kedvelt helyeken és a családias városi vendéglőkben, ahol hétvégente a rántott hús a menő. Az egyik népszerű, kerthelyiséges érdi pizzériában például péntek este ezzel fogadták a születésnapi partira előre asztalt foglaló családot: „Másfél órát kell várni, maradnak?”
Borda Balázs, a nagykanizsai Resti Presszó és Söröző tulajdonosa viszont örömmel látja visszatérő, régi vendégeit, mégis „veszteségesek leszünk, hiszen az év eleji majdnem öt hónapos leállást nem tudjuk ellensúlyozni”. A fő gondja az, hogy az állam nem adott érdemleges segítséget a megtartott alkalmazottak bérére és járulékaira.
„Kutya kötelessége lenne az államnak megtéríteni a veszteségeinket, ahelyett hogy azoknak ad milliárdos támogatásokat, akik nem szorulnak rá”
– fakad ki. Elegendő saját erő híján egy tavaly felvett bankhitelből húzta ki a májusi nyitásig Boskovics Gábor, a fővárosi Jedermann Café tulajdonosa. Ő a télen azzal a rekorddal került be a sajtóba, hogy 3,5 hónapot várt az alkalmazottai bértámogatására. Nála nem a nyár a főidény, mivel a vendégei 90 százalékban az ilyenkor elutazó budapestiek, ám most eddigi 11 éve legjobb júliusát zárta. Ennek ellenére vékony jégen táncol: ha az ősszel megint beüt a járvány, már nincs mit felélnie, arra pedig nem is gondolhat, hogy belátható időn belül belefogjon a szükséges fejlesztésekbe, például a konyha felújításába.