Mezei Márk: "Tengiz a magyar társadalom egyik kibeszéletlen traumája maradt"
A Tengizt vendégmunkásként megjárt, halálos beteg apa és fia nehéz, titkokkal, elhallgatásokkal teli kapcsolatáról szól a Zsidó temetés, Mezei Márk második regénye. Az apa lassú agóniája a rendszer haldoklásának szimbóluma.
HVG: Miért éppen Tengiz lett a regény kiindulópontja? Van személyes kötődése az 1986-tól a kazahsztáni olaj- és gázlelőlehelyet megjárt több ezer magyar egyikének sanyarú sorsához?
Mezei Márk: Ismertem olyat, aki kint dolgozott, de egyébként is régóta foglalkoztatott a történet. Emlékszem gyerekkoromból, ha valaki rövid idő alatt sok pénzt akart keresni a szocializmusban, kamionsofőrnek állt, vagy elment Tengizbe. A regény központi motívuma a kommunikációképtelenség. Az apa és a fiú nem tudnak egymással beszélgetni, elhallgatják a közös múltjukat. A társadalomban ugyanígy hallgatták el Csernobilt és Tengizt. Az első nyilvánosságban ez a téma nem létezett, de az embereket nagyon is foglalkoztatta.