A saját újraválasztását célzó osztogatást finanszírozza a kormány a megszorítással

Mibe őrült bele a bennszülött? Kapott egy új bumerángot, és el akarta dobni a régit – valahogy így szól a régi vicc. És mibe őrül bele az egyszeri magyar elemző? Kapott egy új adatsort a költségvetés állapotáról, és össze akarta hasonlítani a régivel, az elfogadott törvénnyel. Minél hosszabban időz az adatok felett, annál inkább meggyőződésévé válhat, hogy a hiba nem az ő készülékében van. És még csak nem is a folyamatok bonyolultságában, bár azok kétségkívül ezernyi zavar forrását képezik. Így aztán

vagy elhiszi, amit a kormányzati közlemények állítanak az államháztartás állapotáról, vagy nem.

A főbb mutatók alakulása még úgy-ahogy követhető, bár a látszat nagyban is elfedi a valóságot, hát még kicsiben. A konkrét kiadások, előirányzatok változása ugyanis áttekinthetetlen.

Mindenesetre momentán az a látszat, hogy a kormány keményen megragadja a gyeplőt, és mind az idei, mind a jövő évi költségvetés kiadásait megkurtítja. Orbán Viktor miniszterelnök a múlt heti monstre sajtótájékoztatóján ezt azzal indokolta, hogy az uniós tagállamok 5–7 százalékos hiányt terveztek, és a magyar kormány is ezt tekintette sorvezetőnek; ám amint a többiek alacsonyabb deficitet vettek célba, ő is ezt teszi. Ennek jegyében egymást követték a megszorítás benyomását keltő intézkedések. De ha ezeket alaposabban szemügyre vesszük, árnyaltabb képet kapunk.

Van, ami nem változik: a kormány idén is kisöpörte az utolsó forintokat a költségvetésből

Ahogy az előző években már megszokhattuk, az év utolsó napjaiban százmilliárdok mennek közelebbről meg nem határozott állami vállalatoknak, és persze nem maradtak ki a határon túli támogatások meg az egyházak sem. A kormány tavasszal felemeltette az országgyűléssel a hiánycélt, az adóbevételek pedig a vártnál sokkal jobban teljesültek, így több pénzt lehetett elkölteni.

A költségvetés újragombolása azzal kezdődött, hogy a kormány váratlanul megszabta, mely kiadási kereteket nem léphetnek túl az egyes tárcák az év végén, így saját – ellenőrizhetetlen – állítása szerint 350 milliárd forint értékű beruházást, fejlesztést halaszt el. A korlátozás „súlyosságát” jól szemlélteti, hogy például

a Rogán Antal vezette Miniszterelnöki Kabinetiroda az eredeti költségvetés szerint csupán 55 milliárd forintot költhetett volna, a decemberi plafon ezzel szemben 174 milliárd.

A másik nagy bejelentés az volt, hogy Orbán egyelőre nem óhajt eurómilliárdokat kiadni a ferihegyi reptér visszavásárlására, holott októberben még azt mondta, hogy ez bármelyik pillanatban megtörténhet.

Arról viszont nem mondott le, hogy részesedést szerezzen az osztrák Vienna Insurance Group két magyarországi biztosítójában, az Aegonban és az Unionban; a ma még nem ismert vételár az államadósságot jócskán felturbózza. A múlt héten már úgy vélekedett, hogy amikor inflációs a környezet és magas az államadósság, akkor el kell halasztani azokat a döntéseket, amelyek sérülékennyé tehetik a gazdaságot. Ennek szellemében a kormány a jövő évi deficitcélt a hazai össztermék 5,9 százalékáról a 4,9 százalékára vitte le, egyúttal a 2022-es költségvetés egyes kiadásai, illetve állami beruházások felülvizsgálatával 755 milliárd forint megtakarításról döntött.

A beruházási előirányzatok megkurtítása mellett például Paks II. 270 milliárdos tőkeemeléséből 40 milliárdot jegel, a turisztikai fejlesztéseket szolgáló előirányzat harmadát, 20 milliárdot elvonja, az Egészséges Budapestért program bő 13 milliárdos felhalmozási keretét lenullázza, illetve csaknem 30 milliárdos megtakarítás fejében lemond arról, hogy az idegen nyelvi stratégia keretében a diákok és oktatóik külföldre utazzanak.