A Pride volt az Orbán-rendszer temetési menete
A rendszerváltás idejének hangulatát lehetett érezni abban a tömegben, ahol a legtöbben legfeljebb gyerekek voltak akkoriban.
Ha valami sci-fibe illő fordulat hatására egy asztalhoz ülhetne valaki a XIX. század közepéről egy mai honfitársával, tudnának-e úgy beszélgetni egymással, hogy meg is értik a másik problémáit? Nehéz még csak elképzelni is egy ilyen találkozót, hiszen annyi minden lett más a világban és nem csak a monumentális társadalmi és technológiai változásokra kell itt gondolni, hanem a megélt múlt másféleségére és a magyarsággal, illetve nemzettel kapcsolatos eltérő felfogásokra is.
A hosszú XIX. század során három különböző nemzetkoncepció is jelen volt Magyarországon, ezek közül az első még a rendi vonalat képviselte, ez volt az úgynevezett natio Hungarica, vagyis a középkorból eredő nemesi nemzet ideája. Ez lényegében azt jelentette, ami a neve volt, tehát a magyar nemzetnek tagja volt minden magyar nemes, azaz mindenki, aki a magyar királytól nemesi oklevelet kapott, vagy akinek a felmenői rendelkeztek ilyennel.
Az, hogy a friss nemes milyen etnikai háttérrel rendelkezett, a középkorban keveseket érdekelt, még a korszak vége felé is sokkal fontosabb volt a vallási hovatartozás, mint az anyanyelv kérdése. Ezért tekinthette magát a 15. században a legnagyobb természetességgel magyar nemesnek az itáliai Filippo Scolari (Ozorai Pipó), csak úgy, mint a cseh-morva Jan Jiskra (régiesen Giskra János), vagy a havasalföldi Hunyadi Vajk, a híres törökverő Hunyadi János édesapja.
De ugyanígy nyugodtan vallhatta magát magyar nemesnek a XVIII. században a leginkább madagaszkári királyságáról ismert gróf Benyovszky Móric is, habár legnagyobb valószínűséggel az anyanyelve szlovák volt, de közben a lengyelségéhez sem férhetett kétség, mivel öröklés révén lengyel földbirtokos és nemes is volt, azaz nem csak a natio Hungaricának, hanem a natio Polonicának is tagja, azaz egy igazi korabeli kettősállampolgár volt.
A sztorija akkor is király, ha csak hazudta, hogy ő az - 235 éve halt meg Benyovszky Móric
A kalandorok századának egyik leghíresebb kalandora volt a magyar-szlovák-lengyel Benyovszky Móric, aki első magyarként (szlovákként, lengyelként) járt a Föld sok eldugott helyén, melyet az ő emlékirataiból ismert meg a világ. Könyvek, kutatások, műalkotások és kommersz darabok tömege szól az életéről, amely mégis tele van máig megoldatlan rejtélyekkel.
A rendszerváltás idejének hangulatát lehetett érezni abban a tömegben, ahol a legtöbben legfeljebb gyerekek voltak akkoriban.
A tömeg emberekből áll – őket mutatjuk meg külön-külön és együtt a HVG fotósainak szemével.
A Tisza Párt és a fővárosi csőd sem maradt ki.
Hatalmas. Ez minden idők legnagyobb Pride felvonulása. Ha nem hiszi, nézze meg a videókat.
Beszédek a 30. Budapest Pride-on.
A Tisza elnöke szerint látszatpolitizálás folyik trükkök százaival és hazugságokkal.
Freddie Mercury kezében sem állt ilyen hetykén a vasaló.
Szerinte a kérdés csak az, ki akarja-e tenni annak a gyerekeit, amit az elmúlt tíz évben ő is átélt.
„Jó hazafi harcoshoz” méltón tette közzé, hogy 100 százalékos magyar érettségit tett.
Közéjük Charles Leclerc fért be.