A szankciók az ártatlanokat jobban sújtják, de a háborúnál a rossz szankció is jobb

9 perc

2022.03.16. 15:10

A szegények, az egyébként is elnyomottak, és persze a nők, valamint a gyerekek érzik meg gyakran egy ország ellen bevezetett gazdasági szankciók káros hatásait – mutatta ki több közgazdász is az elmúlt évtizedekben. Van azonban olyan helyzet, amikor még mindig ez a kisebb rossz számukra is minden más opcióhoz képest. Azt pedig már John Keynes megmondta évtizedekkel ezelőtt, mit kellene tenni, hogy a szankciók igazán hatékonyak legyenek, és ne az ártatlanokat büntessék, csak épp akkor sem, és azóta sem nagyon hallgattak rá.

Egy ország ellen hozott gazdasági szankciók akár tíz éven át évi 2,5-3,5 százalékkal vethetik vissza a reál-GDP növekedését, komoly probléma viszont, hogy a szankciók csak az esetek alig harmadában hoznak sikert, de legalább sikerült azonosítani azokat a pontokat, amelyek a sikeres esetekben megvoltak – erről volt szó a közgazdasági elméleteket bemutató sorozatunk előző részében. Most a gazdasági büntetések egy másik fontos kérdését járjuk körül. Két fontos probléma van ugyanis a szankciókkal még akkor is, ha a kívánt célt elérik. Mindkettőnél sokat kutatták már a közgazdászok, mit lehet kezdeni a kockázattal:

  • nem okoz-e nagy kárt a szankciót elrendelő országnak,
  • tényleg azokat bünteti-e, akiket kell?

Özgür Özdamar és Evgeniia Shahin 2021 nyarán közzétett tanulmányukban azt írták: minél nagyobb gazdaság ellen hozzák meg a szankciókat, annál nagyobb kárt tud egy ország saját magának okozni ezzel. Például amikor a Tienanmen téri vérengzés után az Egyesült Államok büntetni akarta Kínát, akkor az az amerikai inflációt is feljebb lökte. Máskor a válaszlépések kellemetlenek: 2014-ben az EU szankciókat vezetett be Oroszországgal szemben, az a teljes EU-t nem érintette ugyan rosszul, de az orosz válaszként adott szankció a balti államok GDP-növekedését 0,4-0,8 százalékkal visszafogta. Igaz, ez rövid távú hatás volt, a piac gyorsan korrigált. És van, amikor még jól is járhat egy ország azzal valamennyire, ha büntetik: a Zimbabwe ellen az 1980-as években bevezetett szankciók hatására fel kellett pörgetni a helyi iparosodást, ha egyszer külföldi termékek nem nagyon érkeztek.

A probléma az ezzel az egésszel a szerzők szerint, hogy túl kicsi az esetszám, nem túl sok szankció időszakát lehet vizsgálni, ha a különböző méretű gazdaságokra akarjuk lebontani az elemzést, ezért mindez tanulságos egyedi példák sora lehet, de közgazdasági törvényszerűség egyelőre nem.