Kende Tamás: A Putyin-rendszer csődje visszafordíthatatlan
14 perc
2022.03.26. 17:00
Vlagyimir Putyin tűrt volna egy Petr Porosenko vezette Ukrajnát, de Volodimir Zelenszkij Ukrajnája tűrhetetlen lett számára. Az alapvetően szegény Oroszország nyersanyagokban roppant gazdag, és az orosz államkapitalizmus a globális gazdaság szerves részeként tette a dolgát, amiért cserébe a „Nyugat” elnézte, hogy kisebb-nagyobb csínyeket követtek el az orosz titkosszolgálatok. Ám egy európai véres háborút már nem tolerált. Vélemény.
Az Oroszországban közismert irodalmi anekdota szerint az idős és akkor már súlyosan alkoholbeteg Mihail Solohovot egyszer megkérdezte a fia, hogy valójában mikor ért véget az orosz polgárháború. Ezen az 1970-es évekre datált anekdota szerint Solohov így válaszolt a – szintén zenész – fiának:
az ma is tart.
Ahogy az 1917-es forradalmat követő polgárháború megteremtette az ukrán proto-államiságot, úgy a szemünk láttára zajló pokol teremti meg a modern ukrán nemzetet. Van rá esély, még ebben a háborúban is megvan rá az esély, hogy ez az új ukrán nemzet nem az archaikus, premodern (valójában persze: posztmodern) etnikai nacionalizmusra épül. És nem csak az elnök, vagy épp a védelmi miniszter „etnikai” hovatartozása okán, hanem az úgynevezett Donbasz-kérdés, a Donbasz-lecke megértése miatt.
Az elmúlt három háborús hétben nemzetközi médiasztárrá lett ukrán elnöki tanácsadó, Alekszej (Olekszij) Aresztovics évek óta előre jelezte azt a háborút, és ugyanolyan régóta küzd nyilvánosan az etnikai nacionalizmus ellen. Aresztovics a háború kitörése óta Ukrajna kollektív esti nyugtató pszichoterapeutájaként is működik. Ukránul, oroszul mindenféle indulat és mocskolódás nélkül számol be a háború aktuális állásáról (eredetileg hivatásos katonatiszt, felderítő, aki Angliában is járt katonai akadémiára), és én még egyszer sem hallottam őt az elmúlt hetekben triumfalista hazugságokat ígérni a szenvedő ukrán lakosságnak.
A 2014-es Majdan, majd a krími és a donbaszi orosz megszállást követően az etnikai nacionalizmus, a hangosan és látványosan oroszellenes ellen-putyinizmus sokáig az ukrajnai politika fősodrának tűnhetett.
Ezt erősítette Petr Porosenko (ex-)elnök, aki egyszerre volt képes az „Armija, vira, mova” (hadsereg, hit, nyelv) primitív jelszó nevében lavírozni az oroszországi Lipeck és Washington között, és intézni saját multinacionális cégeinek ügyeit. Kedélyes kelet-európai, transznacionális dealjeit, elnökként, otthon bántó nacionalizmussal igyekezett eladni. Ebben kiváló partnere volt Vlagyimir Putyinnak. Az ő elnöksége aranykor volt a Fradi-MTK (Steaua-Dinamo, Szpartak-Zenit, Sparta-Slavia stb.) képletben gondolkodóknak, és a társadalmainkat a fociszurkolók kétbites világképére formáló politikai machinátoroknak.