Mi is az a finlandizáció, és elképzelhető-e az oroszok és az ukránok között?
6 perc
2022.03.30. 15:30
Betiltott filmek, korlátozott sajtó, de viszonylagos politikai önállóság és virágzó gazdaság fémjelezték az eredeti finlandizációt a hidegháború idején. Utánajártunk, mit nyert és mit veszített Finnország azzal, hogy független, de szófogadó szomszédja volt Oroszországnak évtizedeken át.
Van-e esélye a függetlenségre (netán a másként gondolkodásra) egy kis országnak a nála sokkal nagyobb és erősebb szomszédja árnyékában? Vagy a mai helyzetre lefordítva: járhatná-e a saját útját Ukrajna Oroszország mellett? A háború kimenetelének latolgatásakor elemzők világszerte egyre gyakrabban emlegetik a finlandizációt Ukrajna lehetséges sorsaként, utalva arra a kényes és korántsem egyenrangú kapcsolatra, amely a 20. század második felében fűzte Finnországot a Szovjetunióhoz.
Ennek a sajátos viszonynak az előzményei sok évszázadra nyúltak vissza, mivel a mai Finnország területe hosszú időn át a svéd és orosz hatalmi vetélkedések színtere volt. 1809-ben végül Finn Nagyhercegség néven kebelezte be keleti szomszédja. A fojtogató orosz ölelésből a finnek 1917-ben tudtak szabadulni. Egy hónappal a bolsevik forradalom után, december 6-án a hárommilliós országban kikiáltották a független köztársaságot.
Bő két évtizeddel később viszont, immár Hitler és Sztálin osztozkodásában (a Molotov–Ribbentrop-paktum részeként), Finnország ismét az orosz-szovjet érdekszférába került – tudta és beleegyezése nélkül.
A Vörös Hadsereg nem sokkal a második világháború kitörése után, 1939. november 30-án indult meg több irányból is, hogy érvényt szerezzen a paktumnak. A három és fél hónapig tartó háborúskodás (a Téli háború) annyiban hasonlított a mostani orosz–ukrán konfliktushoz, hogy a teljesen egyenlőtlen felek küzdelmében a gyengébbik fél váratlanul kemény ellenállást tanúsított, és óriási veszteségeket okozott a támadó szuperhatalomnak.