Miért van „két Magyarország”? Mítoszok és magyarázatok – 2. rész
11 perc
2022.03.31. 07:30
Bár a magyar közéletben sokan és sokat beszélnek arról, hogy végre meg kellene haladni a végletes politikai megosztottságot, ám annak okait igazából még nem tárták fel. A Méltányosság Politikaelemző Központ elemzői háromrészes írásukban erre vállalkoznak. Cáfolni kívánják azt a mítoszt, hogy polarizáció csak 2010 óta van, azt, hogy a polarizációt a Fidesz jobbratolódása és a populizmus erősödése váltotta ki, valamint, hogy a polarizáció kizárólag kortárs jelenség lenne, s ne kapcsolódna ezer szálon a hazai politikatörténethez. Csizmadia Ervin, Lakatos Júlia, Novák Zoltán és Rajnai Gergely elemzésének második része.
Második mítosz: a polarizációt a populizmus növekedése váltja ki
Ahogyan mítosz az, hogy a polarizáció pusztán 2010 után vált problémává Magyarországon, ugyanúgy mítosz, hogy ez kizárólag a Fidesz populista fordulatához köthető. Csak ismételni tudjuk, hogy a polarizáció növekedése ágyazott meg a populista politikusoknak a világban, és nem fordítva. Ha a kérdés valóban leegyszerűsíthető volna arra, hogy azért nőtt ilyen mértékűvé a polarizáció, mert a Fidesz leépítette a demokráciát, akkor ténylegesen elég volna helyreállítani a “régi rendet”, és minden probléma megoldódna. Csakhogy ez a megközelítés nem számol azzal, hogy sokak szemében épp a “régi rend” volt az antidemokratikus. Mindezzel arra utalunk, hogy miközben populizmus és polarizáció valóban kéz a kézben jár, a populizmus narratíva dominanciájával szemben mi úgy véljük, hogy a polarizációban megtestesülő konfliktus abból ered, hogy két versengő demokráciaértelmezés alakult ki a világon, ami a jelen helyzetben összeegyeztethetetlen.
A jelenség lényegét abban tudnánk megragadni, hogy - nem csak Magyarországon, hanem másutt is - a demokrácia két egyenrangú torzulása jött létre. Az egyik a Magyarországon is ismert illiberális demokrácia, azaz demokrácia jogok nélkül, a másik a nem demokratikus liberalizmus, azaz jogok demokrácia nélkül. Ez a torzulás azért alakult ki, mert egyre többen érezték úgy, hogy “kiszervezik” alóluk a demokráciát. Egyre kevesebb dologba tudnak közvetlenül, vagy megválasztott képviselőiken keresztül beleszólni mivel bürokraták, független szabályzó testületek, vagy bíróságok hozzák meg a törvényeket. Emiatt sokan úgy érzik, hogy nem urai sorsuknak, hiába vannak jogaik, ha folyamatosan felülírják politikai preferenciáikat. A rendszer, amiben élnek, habár liberális, érzésük szerint mégsem demokratikus, így természetes, hogy vonzóbbá válnak számukra az illiberális kísérletek. Mindez rendkívül furcsán hat Magyarországról nézve, hiszen a második torzulásról szinte semmit se hallani, arról meg végképp nem, hogy a két torzulás egymással kölcsönhatásban van. Mi már csak a “végeredményről” beszélünk, a végtelen polarizációról, és az illiberális demokráciáról. Éppen ezért foglalkozunk régóta ennek a kettőségnek a bemutatásával.