Választás 2022
Működik-e a sokadik ellenzéki összefogás-recept? Meggyőző tud-e lenni Márki-Zay Péter? Vagy marad minden a régiben, és győz a Fidesz, legfeljebb kétharmada nem lesz? Vagy akár az is? Egyáltalán: le lehet győzni ma Magyarországon Orbán Viktort? Belelendült a választási kampány, mi pedig minden pillanatát követjük. Tartsanak velünk!
Második mítosz: a polarizációt a populizmus növekedése váltja ki
Ahogyan mítosz az, hogy a polarizáció pusztán 2010 után vált problémává Magyarországon, ugyanúgy mítosz, hogy ez kizárólag a Fidesz populista fordulatához köthető. Csak ismételni tudjuk, hogy a polarizáció növekedése ágyazott meg a populista politikusoknak a világban, és nem fordítva. Ha a kérdés valóban leegyszerűsíthető volna arra, hogy azért nőtt ilyen mértékűvé a polarizáció, mert a Fidesz leépítette a demokráciát, akkor ténylegesen elég volna helyreállítani a “régi rendet”, és minden probléma megoldódna. Csakhogy ez a megközelítés nem számol azzal, hogy sokak szemében épp a “régi rend” volt az antidemokratikus. Mindezzel arra utalunk, hogy miközben populizmus és polarizáció valóban kéz a kézben jár, a populizmus narratíva dominanciájával szemben mi úgy véljük, hogy a polarizációban megtestesülő konfliktus abból ered, hogy két versengő demokráciaértelmezés alakult ki a világon, ami a jelen helyzetben összeegyeztethetetlen.
A jelenség lényegét abban tudnánk megragadni, hogy - nem csak Magyarországon, hanem másutt is - a demokrácia két egyenrangú torzulása jött létre. Az egyik a Magyarországon is ismert illiberális demokrácia, azaz demokrácia jogok nélkül, a másik a nem demokratikus liberalizmus, azaz jogok demokrácia nélkül. Ez a torzulás azért alakult ki, mert egyre többen érezték úgy, hogy “kiszervezik” alóluk a demokráciát. Egyre kevesebb dologba tudnak közvetlenül, vagy megválasztott képviselőiken keresztül beleszólni mivel bürokraták, független szabályzó testületek, vagy bíróságok hozzák meg a törvényeket. Emiatt sokan úgy érzik, hogy nem urai sorsuknak, hiába vannak jogaik, ha folyamatosan felülírják politikai preferenciáikat. A rendszer, amiben élnek, habár liberális, érzésük szerint mégsem demokratikus, így természetes, hogy vonzóbbá válnak számukra az illiberális kísérletek. Mindez rendkívül furcsán hat Magyarországról nézve, hiszen a második torzulásról szinte semmit se hallani, arról meg végképp nem, hogy a két torzulás egymással kölcsönhatásban van. Mi már csak a “végeredményről” beszélünk, a végtelen polarizációról, és az illiberális demokráciáról. Éppen ezért foglalkozunk régóta ennek a kettőségnek a bemutatásával.
