Önazonosság, gerinctelenség, sötét jövő – a választás utáni beszédek körülírták, mi vár ránk
A mostani politikai garnitúra egyáltalán nem hazudtolta meg önmagát: az ország ténylegesen Orbán Viktoré, Márki-Zay Péter pedig hiába őszinte, gyakorlatilag egyedül maradt. A választás után tisztább képünk van arról, hogyan viszonyult az összefogáshoz a DK és a Jobbik, a Mi Hazánkról pedig kiderült, nem kispárt többé. Vélemény.
Akármeddig elemezzük az ellenzéki összefogás teljesítményét, Márki-Zay Péter országos politikai kalandját, a kiábrándult balos szavazókat, vagy éppen a szélsőség felé züllő jobbikosokat,
a 2022-es választásokat a kommunikáció, a nép ámítása, vagy nevezzük nevén, a propaganda döntötte el.
És nem, ennek már nem csak regionális vagy európai mércével nézve nagymestere Orbán Viktor. A miniszterelnök 12 év alatt aprócska populista esettanulmányból a globális autoriter szélsőjobb vezető figurájává nőtte ki magát, beintve a naiv Nyugatnak, amely 2022-ben újfent abban bízott, hogy az igazság pálcát törhet a diktátorok felett.
Az egyetlen igazság, amely győzött, az Orbán Viktor igazsága volt, győzelmi beszédével pedig lefektette:
minden, ami eddig kampányszövegnek tűnt, a következő legalább négy évben a valóságunk lesz.
Orbán 12 év alatt megannyi utat talált arra, hogy éket verjen saját országa állampolgárai közé; ami sorosozással kezdődött, az ma homofóbiánál és háborús hazudozásnál tart. A cél mindig is az volt, hogy a jó emberek megkérdőjelezzék a saját hitüket, a választási eredmény után pedig révbe érni látszik a gyűlölet és az elnyomás. Ez ugyebár a tankönyvi populizmus: oszd meg a saját társadalmadat egészen addig a pontig, amíg az egyik tömb kellően nagyobb a másiknál, nevezd azt a magadénak a népakarat nevében, és rombolj porig mindent, ami ezzel szemben van. A meglepetés csupán annyi, hogy 12 év után az Orbán által jónak ítélt emberek többen vannak, mint előtte.