Mező János Bálint: Áder János tíz éve zöld nézőpontból – a kihagyott lehetőségek kora

Mit ér a szimbolikus hatalom? Meglepően sokat, ha tulajdonosa komolyan veszi. Egy államfő feladata a négyéves politikai ciklusok rövidlátóságán és populizmusán felülemelkedve a jövőbe tekintve védeni a nemzet értékeit és érdekeit. Márpedig Magyarországnak is csak akkor van jövője, ha az zöld.

A szemünk előtt kibomló klíma- és ökológiai válság hamarosan olyan, ma még felfoghatatlan kihívások elé fogja állítani hazánkat is, amelyek leküzdésére csak akkor van esélyünk, ha most azonnal elkezdjük a felkészülést. Bár önmagában a “leküzdés” is talán túl ambiciózus szó, a természet alaptörvényeit évtizedek óta semmibe véve olyan szűk zsákutcába navigáltuk magunkat, hogy előfordulhat, hogy csak az alázatos alkalmazkodás marad a mozgásterünk. Fontos lenne ezt megelőzni.

Egy ilyen, a ma döntéseit a jövő szempontjainak alávető vezetőre nagyon is szüksége lenne az országnak, és erre a köztársasági elnök a lehető legjobb jelölt lenne. Ő a legfontosabb polgár, az ő bátorsága és példamutatása a hétköznapi emberektől a politikaformálókig mindenkire hatással lehetne.

Ehhez azonban magas szintű autonómia, bátorság, és képzelőerő kell. Csupa olyan tulajdonság, amelyekből sajnos keveset láttunk az elmúlt évek magyar politikájában.

Orbán Viktor kesztyűbábjaként volt tíz évig államfő Áder János

Lehetett volna igazodási pont, a béke szigete, de ő inkább belesimult a rendszerbe: a leköszönő Áder János köztársasági elnökként eljátszotta az Orbán Viktor által rá kiosztott szerepet. Ez várható utódjától, Novák Katalintól is, ha a NER marad.

Pedig épp az elmúlt 10 év volt az az időszak, amikor a környezetvédelem egy parciálisnak tűnő problémából néhány ugrással felkerült az emberiség legfontosabb ügyei közé, és Greta Thunberg felbukkanása óta csak a Covid-járványnak sikerült átmenetileg letaszítania onnan. A klímaváltozástól az óceánok katasztrofális állapotán át a kizsigerelt talajainkig szinte nincs olyan területe az életünknek, ahol ne lennének ma már egyértelműek az ipari civilizációnk által legyártott brutális problémák. Ezek egy jó része jelenleg megoldhatatlannak tűnik. De ha hiszünk is az emberiség kifogyhatatlan képzelőerejében, amely már többször segített fajunknak reménytelennek tűnő helyzetek megfordításában, a klíma- és ökológiai válsághoz való alkalmazkodáshoz olyan gyökeres, felforgató, és mindent átható változásokra lesz szükség, amelyek végigviteléhez tényleg csak egy minden politikai és gazdasági érdekeken felül álló, és mindenki által tisztelt és elfogadott vezető ereje szükséges.

Egy igazi köztársasági elnök épp ilyen lehetne.

Mi történt ehhez képest ugyanebben a 10 évben Magyarországon? A 2010-ben megszüntetett önálló Környezetvédelmi Minisztérium után a kormány fokozatosan leépítette a környezet- és természetvédelmi hatóságok függetlenségét is, valamint azt az intézményrendszert, amely hatékonyan képviselhetné a környezetvédelmi célokat és az élővilág védelmét. Az elmúlt években számos példa mutatta meg, hogy az eszköztelen hatóságok már nem tudják megakadályozni a természetpusztítást.

Mit tehetne egy zöld elnök, aki komolyan veszi a feladatát? Tehetné például azt, hogy a környezet- és természetvédelmet nem csak PR-fogásként tűzi a zászlajára, hanem bátor politikai cselekvéssel, és a rövidlátó politikai szempontokkal szembemenve össztársadalmi üggyé teszi. A hosszabb távú érdekeinket figyelembe véve beleáll olyan társadalmi konfliktusokba, amelyek szembemennek a pártpolitika rövid távú logikájával. Akinek nem a saját pozíciója a fontos, hanem a lehetőség, amire használhatja. Mert minél magasabb pozíciót tölt be valaki, az annál nagyobb szolgálat.

Ha ezzel a szemüveggel nézzük Áder tíz évét, akkor inkább a fájó hiányokat, a kihagyott lehetőségeket látjuk.

Nem azt, hogy mit mondott, vagy tett, hanem azt, amit nem. Hiába hangsúlyozta itthon és külföldön a természetvédelem, a víz ügyének fontosságát, ha azokat nem fordította le cselekvésbe és csendben volt akkor, amikor meg kellett volna szólalnia. Érzékletes példa, hogy 2017-ben átengedte az erdőtörvényt, amely védett és fokozottan védett erdeinkben egyértelműen profitorientáltá tette volna az erdők fenntartását a természetvédelmi szempontokkal szemben. Ezt a törvényt széleskörű tiltakozás követte a zöldek részéről, tehát nem lehet mondani, hogy az aláírás előtt ne hangzottak volna el természetvédelmi érvek. A zöld civil szervezetek és tudósok részéről sokan közvetlenül Áderhez fordultak akkor, eredménytelenül. Végül a legnagyobb zöld szervezetek a zöld ombudsman segítségével az Alkotmánybíróságra vitték ezt az ügyet, aki a korábbi döntéseivel összhangban kimondta: egy adott terület már elért védelmi szintje nem csökkenhet, főleg nem gazdasági érdekek miatt. Erre lett volna jó Áder alkotmányossági vétója.

2021 őszén ugyanígy átengedte azt a salátatörvényt is, amely segítségével az állam által megvásárolt védett területeket az erdőgazdaságok is megkaphatták, így azok nem biztos, hogy a nemzeti parkokhoz kerülnek, ezzel újra súlyosan megsértve a fent említett elveket. Zöld szempontból a 2018-as kútfúrással kapcsolatos törvény alkotmányossági vétója emelhető csak ki, mint pozitív példa: itt a vízbázis védelmére hivatkozva nem írta alá a törvényt, hiszen az sértette volna az alaptörvényben garantált egészséges környezethez való jogot.

Különösen fájó volt mindez annak fényében, hogy Áder elsősorban zöld elnökként pozicionálta magát.

Ezért aztán különösen felróható neki, hogy a szavakon túl semmit nem tett, nem szólalt meg a hazai környezet- és természetvédelmi intézményrendszer lerombolása és a rendszeres természetpusztítások ellen. Jelentős ellensúlyt képezhetett volna az állami természetpusztítással szemben, de még az olyan országos és még a Fidesz támogatóinak körében is felháborodást keltő ügyekben sem merte hallatni a hangját, mint amilyen a kishantosi biogazdaság tönkretétele volt. Az ezt követő, jogszabályokat súlyosan sértő állami földek eladásánál is mélyen hallgatott. Még azt sem tette meg, amit megtehetett volna.

Dobszay János: Áder megszólal

A bölcs ember sokat hallgat. S mivel ritkán beszél, ha száját szóra nyitja, arra kétszeresen is érdemes odafigyelni. Ízlelgessük hát, Áder János minap elhangzott szavait.

Áder János 2021 óta tagja az ENSZ Víz- és Klímaügyi Vezető Testületnek. Annak ellenére, hogy gyakorlatilag minden nemzetközi fórumon elmondott beszédében hangsúlyozta a vizes élőhelyek védelmének fontosságát, a hazai vizes élőhelyek védelme érdekében nem tett egyetlen valódi lépést sem. Nem szólalt meg a hazai nagy tavaink védelmében, és leköszönése előtti egyik utolsó megnyilvánulásában még ki is állt a Fertő tónál zajló, értelmetlen állami természetpusztítás mellett.

Pedig volt már zöld államelnökünk, akinek példájából meríthetett volna. Sólyom László mélyen elkötelezett zöldként messze a kora előtt járt, rendszerszintű javaslataiból ma is tanulhatunk. Például már 2007-ben felvetette, hogy az állam és az önkormányzatok példát mutathatnának azzal, hogy közbeszerzéseikben az ökológiai szempontok alapján döntenek. Független volt, szakmailag nagyon erős, minden érve tudományosan megalapozott volt. Aktívabb volt minden elődjénél, 47 törvényt küldött vissza 5 év alatt. Értékmegőrző túrájával hívta fel a figyelmet páratlan természeti értékeinkre. A szomszédos országokba is ellátogatott azzal a céllal, hogy kialakíthassa egy “zöld államfők szövetségét”, egy eredményesebb együttműködést a természeti értékek védelme érdekében. GMO-kérdésben is nagyon aktív volt, meggyőzte a román köztársasági elnököt is a magyarországi álláspont támogatására.

Parászka Boróka: Elnöki szerepek, statiszta elnökök

Az egyik oldalon a szakmailag felkészületlen, politikailag mélyen elkötelezett Novák Katalin. A másikon a késlekedő ellenzék, amely egyebek közt nem használta ki az államfő jelölése nyújtotta kampány lehetőségeit, s melyben a Jobbik lett a királycsináló. Ezt nevezik köztársaságielnök-választásnak Magyarországon. Mindkét oldal azt hozza, ami a lényege. Vélemény.

A jövő köztársasági elnökeinek minden, a döntéshozók számára kidolgozott tudományos anyag ma már a rendelkezésére áll. Csak élére kellene állni ennek az egyre sürgetőbb feladatnak. A zöld ügy pártpolitika felett álló közös érdekünk, így a köztársasági elnök intézménye és szerepköre a lehető legalkalmasabb a képviseletére. Bár nem rendelkezik végrehajtói hatalommal, szimbolikus tettei, politikai lépései és szerepfelfogása jelentős erővel és közvélemény-formálói pozícióval bír. Áder János ezt a lehetőséget és felelősséget egyáltalán nem használta. Bízunk benne, hogy utódai fogják.

A szerző a Greenpeace Magyarország ügyvezető igazgatója