Révész Sándor: A meggyilkolt költők éjszakája
11 perc
2022.08.12. 17:30
Hetven évvel ezelőtt, 1952. augusztus 12-éről 13-ára virradó éjszakán a moszkvai Lubjanka börtönben Sztálin parancsára meggyilkoltak 23 zsidót. Tíz szabotőrnek minősített mérnököt és a Sztálin parancsára megalakított Zsidó Antifasiszta Bizottság 13 prominens aktivistáját. A szovjet zsidó értelmiség élvonalbeli képviselőit, köztük öt írót, költőt. Az ő emlékezetükre nevezik ezt az éjszakát A meggyilkolt költők éjszakájának. Ez az éjszaka a szovjetunióbeli zsidó kultúra és közösség likvidálásának szimbóluma.
Sokan kellettek Sztálinnak a háborúban, akik azután a békében nem kellettek. Így lettek a külső és belső szövetségesekből külső és belső ellenségek. Ilyenek voltak a honi és külhoni zsidók is. Köztük azok, akik hittek a Szovjetunióban, hittek abban, hogy az új világ építőiként élhetnek zsidóként, őrizhetik és művelhetik a nyelvüket és kultúrájukat. Jelentős részük élt külföldön is, és ez a hit vitte vagy vitte vissza őket a Szovjetunióba. David Bergelson író például, aki 1934-ben tért vissza a Szovjetunióba, leszögezte, hogy a Szovjetunió a jiddis kultúra és irodalom egyetlen reménye.
Nagyrészt ilyen szovjet-zsidó patriótákat gyilkoltatott le százszámra Sztálin élete utolsó éveiben. A jéghegy csúcsa volt a Zsidó Antifasiszta Bizottság jeles személyiségei elleni per.
Ezt a bizottságot Sztálin utasítására szervezte meg 1941 őszén, a Szovjetunió megtámadása után nem sokkal a zsidó szocialista munkásszervezet, a Bund két vezető személyisége, Henryk Erlich és Victor Alter, akiket éppen ezzel a feladattal engedtek ki a börtönből. Őket azonban még ugyanabban az évben újra letartóztatták, nem sokkal később ki is végezték, és a bizottságot 1942 áprilisában Kujbisevben más vezetőkkel szervezték újjá.
Az volt a feladata, hogy a Szovjetunió számára támogatást szerezzen Nyugaton zsidó, illetve zsidók által elérhető körökben. Ezt a feladatát lelkesen és kiválóan teljesítette. Senkinek nem fűződhetett erősebb érdeke a náci birodalom minél gyorsabb legyőzéséhez, mint azoknak, akik egyszerre voltak öntudatos zsidók és öntudatos szovjet patrióták. A Zsidó Antifasiszta Bizottság nyilatkozatban szólította fel a világ zsidóságát, hogy harcoljon együtt a szovjet zsidókkal a náci birodalom ellen.
A szervezetben tevékenykedő értelmiségiek, orvosok, tollforgatók, művészek írásaikkal és a rádió hullámhosszán keresztül buzdították a világ zsidóságát a Szovjetunió támogatására. 1943-ban a bizottság elnöke, Szolomon Mikhoelsz és alelnöke, Icig Feffer fölöttébb sikeres pénzgyűjtő körutat tett Angliában és az Egyesült Államokban. Találkoztak Thomas Mannal, Einsteinnel, Chaplinnel, Chagall-lal, Upton Sinclairrel. Az egyik nagygyűlésükön Paul Robson énekelt jiddis dalokat.
A háború után a bizottság addigi funkciója megszűnt, viszont annál nagyobb szükség volt arra, hogy a zsidóság túlélő részét támogassák kultúrájuk, intézményeik újjáépítésében, identitásuk megerősítésében, életlehetőségeik megteremtésében. Kivált, hogy sokan érzékelték a túlélő, visszatérő zsidósággal szembeni ellenséges légkört és diszkriminációt.