„Ez a bármi megtörténhet kora” – mintha saját sorsát jósolta volna meg Salman Rushdie

Kis híján végzetes támadás teljesítette be a három évtizede fenyegetettségben élő, világhírű író szavait, akinek a könyvei szerint a világ az a hely, ahol a valóságban könnyen előfordulhat, hogy az életbe belehalunk.

„Ez a bármi megtörténhet kora” – mintha saját sorsát jósolta volna meg Salman Rushdie

A magyarul három éve, Greskovits Endre fordításában megjelent legutóbbi regényében, a Quichotte-ban a búsképű lovag és kísérője a jelenkori Amerika útjain kóborolva vívja szélmalomharcát, és veszíti el az illúzióit. A Don Quijote-parafrázisban az író alteregója a sorozatfüggő utazási ügynök, bolond, vén fráter, aki még hisz a régimódi ócskaságokban: a szerelemben, a barátságban, a szolidaritásban. A szakállas nemes lovag azonban tévedésben van, mint kísérője, a hűséges vagy nem mindig hűséges Sancho, aki a regénybeli szerepkiosztás szerint a fia.

A lovagi odisszea során hol együtt, hol el-elszakadva egymástól, kétségek közt kell megtapasztalniuk, hogy a régi barátok lettek az új ellenségek, a régi ellenségek az új barátok, a tévében elnököt játszó emberből tényleg elnök lett, a királyokból bűnözők és fordítva, és épp egy egész nemzet készül levetni magát a szikláról.

Egy Orbán-kormány nem érne meg négy évet sem Franciaországban

Egy Orbán-kormány nem érne meg négy évet sem Franciaországban

Jehan Paumero húszas évei elején, bordeaux-i bölcsészként jött Magyarországra 2003-ban, miután elfogadta egy pécsi gimnázium állásajánlatát. Előtte csak a Sziget miatt járt itt, de megígérte magának, hogy még visszatér – egy helyett végül több mint húsz évet maradt. Hogyan látja egy köztünk élő francia a magyarokat? Miért érzi itt szabadabbnak magát, mint otthon, és mi az, ami miatt közelebb érzi magához a magyar társadalmat? Mit gondolnak a franciák Magyarországról, és mit válaszol, ha nekiszegezik a kérdést, hogy milyen diktatúrában élni?

2025 30. lapszám