Kis híján végzetes támadás teljesítette be a három évtizede fenyegetettségben élő, világhírű író szavait, akinek a könyvei szerint a világ az a hely, ahol a valóságban könnyen előfordulhat, hogy az életbe belehalunk.
A magyarul három éve, Greskovits Endre fordításában megjelent legutóbbi regényében, a Quichotte-ban a búsképű lovag és kísérője a jelenkori Amerika útjain kóborolva vívja szélmalomharcát, és veszíti el az illúzióit. A Don Quijote-parafrázisban az író alteregója a sorozatfüggő utazási ügynök, bolond, vén fráter, aki még hisz a régimódi ócskaságokban: a szerelemben, a barátságban, a szolidaritásban. A szakállas nemes lovag azonban tévedésben van, mint kísérője, a hűséges vagy nem mindig hűséges Sancho, aki a regénybeli szerepkiosztás szerint a fia.
A lovagi odisszea során hol együtt, hol el-elszakadva egymástól, kétségek közt kell megtapasztalniuk, hogy a régi barátok lettek az új ellenségek, a régi ellenségek az új barátok, a tévében elnököt játszó emberből tényleg elnök lett, a királyokból bűnözők és fordítva, és épp egy egész nemzet készül levetni magát a szikláról.
Az elektromos járművek terjedésével az akkumulátorgyárak már bevették Európát, de sürgősen gondoskodni kell az akkuhulladék feldolgozásáról is. A becslések nagyon rövid időn belül mennyiségi ugrást jósolnak.
Felföldi József szerint a végjátékban a NER levetett minden álcát, és már simán csak lop.
