Esőcsinálással enyhíteni a kánikulát? Kínában idén nyáron volt, ahol bejött
5 perc
2022.09.17. 11:30
Felesleges pénzkidobás vagy a természet zseniális manipulálása? Több mint 75 éve próbálkoznak vele, de még mindig nem tudni, mennyire hatékony a mesterséges esőfakasztás. De mi köze Kurt Vonnegutnak az ezüst-jodidhoz?
„Hátranéztem, és izgatottan láttam, hogy hosszú hófüggöny ereszkedik le annak a felhőnek az aljáról, amelyen az imént haladtunk át.” Így számolt be a módszer egyik úttörője, Vincent Schaefer amerikai meteorológus 1946. november 13-én a Massachusetts felett végzett kísérletéről. Repülőgépről szárazjeget (vagyis szilárd halmazállapotú szén-dioxidot) szórt egy felhőbe. Legnagyobb örömére a túlhűtött vizes közegben – akárcsak korábban a laboratóriumi üvegtartályban – jégkristályok képződtek.
Arra már a szintén a General Electricnél alkalmazott kollégája, Bernard Vonnegut légkörkutató jött rá, hogy hatékonyabb a csapadék mesterséges előállítása, ha inkább ezüst-jodidot juttatnak a felhőbe, mert akkor lassabban zajlik a folyamat, így nagyobb mennyiségű eső képződik. A légkörkutató egyébként a bátyja volt a későbbi világhírű írónak, az akkortájt közönségkapcsolatos munkatársként ugyancsak a GE-nél foglalkoztatott Kurt Vonnegutnak. (Őt olyannyira megihlettek a cégnél folyó kutatások, hogy Macskabölcső című 1963-as regényébe ezek alapján szőtte bele a minden vizet azonnal jéggé fagyasztó „szuperjeget”.)
