Kell-e félni az úgynevezett fáklyázástól, a kontrollált gázégetéstől, és mibe kerül egy szénhidrogén-lelőhely lezárása, illetve újraindítása? Miért akarja teljesen leállíttatni a fáklyázást 2030-ra az ENSZ és a Világbank?
A természetvédőket és olajipari szakembereket hetek óta aggasztja a hír, hogy Szentpétervártól északnyugatra, a finn határ közelében egy orosz földgázkitermelő platformon nagy mennyiségben égetik a felszínre kerülő szénhidrogént.
Számítások szerint a Portovajában naponta elfüstölt 4,34 millió tonna gáz révén 9 ezer tonna szén-dioxid jut a légkörbe.
Az efféle tevékenység korántsem szokatlan a kőolaj- és földgáz kitermelése során. Az olajjal együtt általában gáz is felszínre kerül, ám mivel utóbbiból vagy nincs annyi, hogy érdemes legyen piacra dobni, vagy a kút olyan távoli helyen található, hogy túl drága lenne a tároló vagy a csővezeték kiépítése, ezért meggyújtják és elégetik. A szakszóval fáklyázásnak nevezett műveletre sokszor biztonsági okokból is szükség van, mivel csak így tudják kezelni a nyersolaj kitermelése során bekövetkező nyomásváltozásokat.
Fél évig 5-6 ember volt kíváncsi a kertészeti tanácsaira, ma már közel kétszázezres követő tábora van Szomoru Miklós „Egy kertész kertje Pilisszentkereszten” blogjának. A kertészmérnök szerint, aki brit mintára magánkert-látogatásokat is szervez, nem kell heti 8 óránál többet dolgozni azért, hogy bárkinek virágzó oázássá váljon a kertje. Erre a legjobb példa virágpompában úszó birodalma.
Lehetséges forgatókönyvek.
Súlyos betegség Romániában azonosított juhhimlő, amely gazdasági károkat is okozhat.
Diego ügyvezetőjével beszélgettünk.
Furcsa részeletek derültek ki a HUN-REN Irányító Testületének üléséről. Miért szavaz valaki igennel az átalakításra, ha aztán lemond?
