Hasbeszélő: Libát libával a Király utcában
Jártunkban-keltünkben megéhezünk, megszomjazunk, megállunk „kispiszkostól” a fine diningig. Nosztalgiázunk és felfedezünk, megyünk az emlékeink után, rábízzuk magunkat a véletlenre, vagy éppen nagyon is tudatosan keresünk valami újat. Aztán elmeséljük, mondjuk a magunkét. A vendégét – mert mi vagyunk a mindenkori vendég. Felbukkanásunk bárhol várható. Most éppen Pesten, a Király utcában jártunk.
Mint tudjuk, aki november jeles napján nem libát eszik, egész évben éhezik. Manapság előfordulhat, hogy éppen azért. Egy libamenüre valót mindenesetre érdemes kiszorítani a havi büdzséből Szent Márton tiszteletére. Hogy tudta-e szegény, jámbor Márton, mekkora bajt hoz a libákra, amikor az óljukba bújva próbált kitérni a püspökké választás elől, arról a 4. század óta semmilyen forrás nem tanúskodik.
Ám az oktondi ludak igencsak megbánhatták, hogy gágogásukkal a toursi püspöki székbe segítették. Mert nincs kegyelem, Szent Márton napján a konyhákban végzik. Mi meg, ha nem otthon veselkedünk neki egy libatornak, akkor válogathatunk, mert már november első hetétől a hónap végéig nincs az a kifőzde, büfé, bisztró, étterem, ahol jó pár napig ne kínálnának libás dolgokat.
Ezúttal nem bíztuk a véletlenre az ebédünket, ha nem is pont a püspök neve napján, de igen célirányosan igyekeztünk a Terézvárosban a már jól kipróbált Király100 Gastro Cornerba.
Őszintén szólva, nem volt kedvünk kísérletezgetni. Egyébként, ha a neve után ítélve azt hinnék, hogy ez egy trendi bisztró, akkor ki kell ábrándítanunk a nagyérdemű közönséget. Étterem, sőt, inkább vendéglő, mert igencsak tudják, mit jelent vendégül látni, amelyik a Király utca 100. szám alatt, a Király–Rózsa sarkon van. Lánykori nevén Haxen Királyi Sörház és Étterem, apai ágon Aranyfácán söröző, nagyapja Sípos Benő az ő sörcsarnokával, dédnagyapja pedig bizonyos Teller Vilmos vendéglős, aki 1893-ban nyitotta meg intézményét a derék terézvárosi polgárok nagy örömére. Szóval, itt a sarkon idestova 130 éve fogadnak éhes-szomjas vendégeket, akikről 1994 óta a Radvánszki házaspár gondoskodik.
Az ő leleményük volt Haxenhez, azaz a Csülök királyhoz címezve vendéglőt nyitni a Terézvárosban, jó nehéz bajor tradicionális ételekkel, legfőképpen nyárson forgó csülkökkel, rakott csülökkel, kolbászos káposztával, buciba töltött fokhagyma-krémlevessel és egyebekkel, meg persze Paulaner sörökkel. És autentikus díszletekkel, amelyek a mai napig is változatlanok, s amely hajaz egy alpesi hüttére, vagy tekintélyes bajor sörözőre (anno a müncheni Haxenbauer kistestvéreként is emlegették, már amennyiben egy háromszintes vendéglő kicsinek számít).