Rákosi Mátyás kongresszusi nagykabátban – amikor nemcsak a rezsi nagy, hanem fűteni sincs mivel

Télikabátban a fűtetlen Zeneakadémián? A mostani energiatakarékos télen nem biztos, hogy ez is bekövetkezik a bezárt uszodák és a szénszünetes iskolák mellett, de 1945–46 hideg telét akkor is érdekes felidézni, ha akkor más háború másképp hatott a hideg hétköznapokra.

Az a történelmi felvétel tehát, amelyen Szálasi Ferenc a Zeneakadémia nagytermében áll a népbíróság előtt, nem csak azért juthat eszünkbe, mert egy korszak lezárásának szimbólumává vált. Azért is, mert a nyilas nemzetvezető 1946. február 5-én kezdődő tárgyalásán a vádlott és a termet zsúfolásig megtöltő közönség is télikabátot visel, mivel a helyiség fűtetlen.

Szálasi Ferenc a Népbíróság előtt a Zeneakadémia nagytermében

Fortepan / Rózsa László

A hangversenyteremben a háború utáni első télen egyáltalán nem tudták megoldani ezt a problémát, így ott a többi háborús bűnös perei alatt is szükség volt a réteges öltözködésre. Már Bárdossy László egykori miniszterelnök tárgyalásán is sokan kabátban üldögéltek 1945 október végétől, és a német megszálláshoz asszisztáló ex-kormányfő, Sztójay Döme 1946. március 22-i ítélethirdetésekor sem lehetett mellőzni a téli ruhadarabokat.

Az élet normalizálódására vágyókat ennél jobban zavarta, hogy az egyetlen megmaradt hangversenyterem az eredeti funkcióját sem tudta így betölteni. A Szabadság napilap újságírója azon dohogott december elején, hogy „délelőttönként a Népbíróság tárgyalásain »befűtenek« ugyan a háborús bűnösöknek, de az nem melegíti délután a koncerthallgatókat”, azt pedig mindenki tudja, hogy „meggémberedett ujjakkal nem játszhatnak a muzsikusok és

hidegben órákig veszteg ülni télikabátban sem lehet.