Erdős Virág: Írni fogok egy verset a háború borzalmairól, kifizetik, és az adómból lövedéket vesznek

HVG: Írt bármilyen, nyilvánosságnak szánt művet azóta, hogy közzétették az idei országgyűlési választás eredményeit?

Erdős Virág: Azóta nem, fél órával előtte viszont igen, Áprilisi tréfa címmel. Az volt az utolsó sora, hogy „Győztünk”. Hát, jó vicc volt!

HVG: Az új kétharmad láttán hangot vált? Lehet még radikálisabban szólni a hátrányos helyzetűekért?

E. V.: A legradikálisabb hang mindig a jól megírt szöveg, az eszeveszett kiabálás magasabb fokozata a gondolkodás és a néma olvasás. Az első, közéletinek címkézett verseim után kötetről kötetre új és új megszólalási formákat kerestem, és keresek máig. Ezek a könyvek már nem diagnosztizálni, hanem a maguk visszafogott eszközkészletével inkább analizálni akarnak. Nem a véleményhez keresnek illusztrációt, hanem a maguk véleményes módján ábrázolnak bizonyos jelenségeket. Ebből a szempontból talán a „Világító testek – 100 kis budapest” című szubjektív bédekker a legradikálisabb vállalkozásom.

HVG: Előre tudta, hogy a közérzeti verseiben a szlenget, akár trágárságot is alkalmazó páros rímes stílust azok is kívülről fogják fújni, akiket korábban hidegen hagyott a költészet?