A háborúban megerőszakolt nők emlékművének társalkotója egy budai foghíjtelken álló hússzínű fallal körülvett emléktérrel nyerte meg harmadmagával a főváros által kiírt pályázatot. Németh Ilona szerint a helyszín maga is begyógyításra váró seb.
HVG: Régóta foglalkoztatja a háborús erőszak témája, vagy csak a főváros emlékműpályázata után kezdett gondolkodni róla? Miért van szükség erre az emlékműre?
Németh Ilona: A köztereinket történetileg férfiaknak szentelték: akár az utcaneveket vesszük, akár a szobrokat. Hiányzik a nők reprezentációja, így inspiráló volt a kezdeményezés, amely erre próbál választ adni. Ráadásul a közterek tele vannak korszerűtlen, művészetnek nem is mondható emlékművekkel. Most, hogy Ukrajnában dúl a háború, ismét mutatja, mennyire helyes ezzel a témával foglalkozni, hiszen látszik, hogy ami korábban megtörtént, megtörténhet bármikor. Akár a szomszéd országban is.
HVG: Személyes történeteket is feldolgoztak a kutatómunka és a tervezés során?
Élhetnek-e együtt valaha az izraeliek és a palesztinok? Mit gondol egy izraeli katona arról, akik nem akarják a gázai háborút? Földes András izraeli videóriportja erre is rákérdez, és azt is megmutatja, hogy milyen háború zajlik maguk az izraeliek között.
A több mint félmillió gépelt oldalnyi szöveg az Arcanum sajtóadatbázisában is megjelent.
Az ukrán dróntámadások pedig az orosz polgárok türelmét is tesztelik.
Azt nem tudtuk meg, hogy ki, hol és mikor jelenti be az eredményt.
Hideg ételre lehet majd költeni az utalványt, pénzre nem váltható át.
