Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
„Gyakran kérdezik tőlem, miért ilyen durvák a Telegram-bejegyzéseim. A válasz az, hogy
gyűlölöm őket, ezek gazemberek és szemetek.
Oroszország halálát kívánják. Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy eltüntessem őket” – írta a közelmúltban, vélhetően az ukránokra célozva, Dmitrij Medvegyev volt orosz miniszterelnök és államfő, akit korábban a Nyugat az egyik legliberálisabb orosz vezetőként tartott számon.
Medvegyev már a végítélet napjával fenyegetőzik
A volt államfő akkor szabadítaná el az apokalipszist, ha megtámadnák a Krímet.
Az 1965-ben, az akkori Leningrádban, a mai Szentpéterváron született Medvegyev annak ellenére gyűlöli az ukránokat, hogy az anyai nagyszülei ukránok voltak, s a nevüket az ukrán Kovalról az oroszosabb Kovaljovra változtatták. A fiú átlagos szovjet értelmiségi családban nőtt fel a helyi Kun Béla utca egyik kis panellakásában, az apja vegyészmérnökként, az anyja tanárként dolgozott. Kiváló és minden iránt érdeklődő tanuló volt, a gimnázium utolsó évében mégis küzdenie kellett a jó jegyekért, mert a figyelmét elvonta a párhuzamos osztályba járó Szvetlana Linnyik, a későbbi felesége.
