Hogy ellenzékben mennyire fontos volt a Fidesznek a szociális biztonság ügye, jól mutatja, hogy a párt legutolsó írásos – az úgynevezett nemzeti együttműködés rendszeréről szóló, 2010-es – programjában egy híján nyolcvanszor került elő a kifejezés. Hol kritika formájában írtak róla, a korábbi baloldali kormányokra visszamutogatva – „a Nemzeti Ügyek Kormánya megteremti az elmúlt nyolc évben szinte teljesen felszámolt szociális biztonságot” –, hol a jövőre vonatkozó ígéretként, például úgy, hogy a Fidesz „stabilizálja a családok, a nyugdíjból élők helyzetét. Kiszámíthatóvá és tervezhetővé teszi a jövőt.”
Az utóbbi 12 évben a választók már megszokhatták, hogy az egymást követő Orbán-kormányok számos elvi és gyakorlati kérdésben homlokegyenest ellenkezőjét teszik annak, amit egykoron hirdettek. Ilyen „világnézeti” fordulatot jelent most annak a szociális piacgazdaságnak a megtagadása is, amely a világgazdaság (és a kormányzati intézkedések) hatásainak kitett polgárokat eddig arról biztosította, hogy létezik egy állami védőháló, ami még „megfoghatja” a mélybe zuhanókat. Ezt az elvet – és gyakorlatot – készül most feladni a kormány.
A törvényjavaslat vitáját szerdán tartották a Parlamentben, az ellenzék 22 órán keresztül obstruált, hogy ne tudják lezárni a vitát. Jámbor András párbeszédes képviselő találta ki az akciót, amihez más ellenzéki képviselők is csatlakoztak.
Egészen másnap reggelig nem hagyták lezárni a vitát ellenzéki politikusok.
