Visky András író: Saját történetünk közreadása fölülírja a történelem brutalitásait
6 perc
2022.12.05. 17:30
A szabadság korszakai azért rövidek, mert akkor félünk és szorongunk, mivel senkit sem hibáztathatunk a saját sorsunkért – állítja a nemrég megjelent Kitelepítés című regény Erdélyben élő szerzője, Visky András.
HVG: Lelkész édesapját korrupciós vádak alapján húsz év börtönre ítélték, édesanyját pedig a hét gyerekkel, köztük önnel, romániai lágerba toloncolták. Miért minősíti mégis fikciós regénynek ezt a mostanit, amely szinte napra pontosan követi családja meghurcolását?
Visky András: Fikciót csak a valóság ismeretében lehet írni, és az erősebb a tényeknél. A történelem sokszor ideológiai természetű konstrukció. Különböző eszmék építenek fel alternatív történelmeket és eltérő valóságokat, akár egyazon kultúrán belül is. Ez nem baj, amennyiben az eltérő nézetek nem ellenségei egymásnak, hanem párbeszédet folytatnak. Nekem a regény megírásakor az egyik legizgalmasabb felismerésem abból adódott, hogy megismerhettem az idősebb testvéreim emlékeit a velünk történtekről. Mindenki számára más élettényt jelentettek az események. Amikor láttam, hogy a valóságot kis mozaikkockákból fogom összerakni, felszabadultam. Mert amikor többes számban Anyánkról és Apánkról írok, akkor az azokról az Anyákról és Apákról is szól, akik hasonló történeteken mentek keresztül, mint mi. Vagyis
nem valóságirodalom ez, hanem igazságbeszéd.
HVG: Milyen eltérést mutattak az emlékek?
V. A. : Az egyik legizgalmasabb számomra az, hogy az átmeneti kényszerlakhelyünkkel összefüggő történések vakfoltot jelentenek a családi emlékezetben. Végül a Bukaresti Történeti Levéltárat hívtam segítségül. A létező iratok alapján építettem fel, hogyan és hova hurcoltak bennünket, kikkel találkoztunk, milyen határozatot hozott a pártbizottság, a Securitate, a belügyminisztérium kabinetfőnöke. Arra jöttem rá, hogy ezek az események biztosan azért törlődtek, mert édesanyánk ott szenvedett a legtöbbet. Egy disznóhizlaldában kellett dolgoznia. Nem félt a fizikai munkától, de ott érhették a legkeményebb megaláztatások és a legkomolyabb kihallgatások. A titkos iratokban akkor egyre többször jelent meg mint a bűnösségének egyik forrása, hogy ő Budapesten született, és ott nőtt fel. Miért szökött át a határon 1946-ban, hogy Romániában kössenek ki apámmal? Nyilvánvalóan ügynökök. Partiumi születésű lelkész apámnak egyértelmű elhívatása volt, hogy neki Erdélyben kell folytatnia a szolgálatát, komolyan hívő anyám pedig követte őt.
