Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
A magyar kormányfő nem csinál mást, mint amit egykor Josip Broz Tito jugoszláv elnök: megpróbálja egymás ellen kijátszani a Keletet és a Nyugatot, csak nála Washington szerepét Brüsszel tölti be. Ám felsül a próbálkozással, mert neki nem olyan nagy a szuverenitása, mint a hidegháború idején Jugoszláviának volt. Emellett jelenleg nagyon is forró háború zajlik a földrészen, és aligha ér véget egyhamar. Ily módon Orbán Viktor rákényszerül, hogy valamelyik oldal mellett letegye a voksát, és a döntés csakis Európa lehet. Illetve egészen pontosan: a magyarok egy szép nap hitet tesznek az EU mellett.
Így foglalta össze a véleményét a konzervatív Die Weltnek adott interjúban Richard Swartz svéd elemző, aki egész pályafutása során Kelet-Európával foglalkozott. Prágában szerzett diplomát, majd évtizedeken át Bécsből tudósított a térségről, így ott volt a Szolidaritás indulásánál is. Felesége horvát írónő. Az év egy részét mindig az Isztrián töltik.
Hogy miért lát megdöbbentő hasonlatot Tito és Orbán között, arra azt mondja, hogy a magyar vezető igyekszik lavírozni Brüsszel és Moszkva között. A marsall ezt annak idején úgy csinálta, hogy elment az oroszokhoz és jajongott, hogy ugyan van vitája a Kremllel, de ő alapvetően jó elvtárs. Viszont a kapitalista Amerika nagy nyomást gyakorol rá, ezért fegyverre és hitelre van szüksége, különben nem tud ellenállni. Az oroszok beijedtek, és mindent megadtak neki, amit csak kért. Pénzt persze egy fityinget sem láttak érte.
