30-as sebességhatár, céges biciklik és bringás sztrádák: elolvastuk, mit tervez a kormány a Nemzeti Kerékpáros Stratégiában
Több száz milliárd forintos, nagyon látványos infrastruktúra-fejlesztések ötletei és viszonylag olcsó, de hatékonynak tűnő biztonsági fejlesztési javaslatok váltogatják egymást a most társadalmi egyeztetésre bocsátott Nemzeti Kerékpáros Stratégiában. Hogy a 248 milliárd forintos költségkeret tartható volna-e, az minimum kétséges, de tény, hogy ha megvalósulna a javaslatoknak akár csak a fele, már sokkal kényelmesebb volna biciklizni. Innen ez már politikai akarat kérdése.
„Magyarország 2030-ra a régió első számú kerékpárosbarát országává válhat.” Ezzel az igencsak bátor ígérettel nyitotta meg Révész Máriusz a Nemzeti Kerékpáros Stratégia 2030 című kiadványt. Egy ilyen anyagnál mindig jó kérdés, mennyire lehet komolyan venni – láttunk már bőven olyan példákat, hogy egy szakértői csapat erős szakmai kiadványt állít össze, majd amikor a politika szintjére ér az ötletelés, az egész eltűnik a süllyesztőben. Főleg az után lehetnek rossz előérzeteink, hogy Révész évek óta ígérgeti a kerékpárosbarát KRESZ-módosítást, és ebből még mindig nem sikerült semmit sem megvalósítani. Mindenesetre most átnéztük az anyagot úgy, hogy egy pillanatra komolyan vettük, hogy lehet ebből még valami.
A jövőbe tekintés előtt a jelen helyzetértékelésével indítanak, méghozzá azzal a nagyon meredek mondattal: „A gyalogló, kerékpározó vagy közösségi közlekedést használók, az arányoknak megfelelően ma már ellensúlyozzák a korábbi autós dominanciát a kapcsolódó szakterületek gondolkodásában.” Ezzel a laikus olvasó vitatkozna valószínűleg (a kormány és médiája pedig rendre támadja Karácsony Gergely főpolgármestert, hogy túlzottan kedvez a kerékpárosoknak és üldözi az autósokat), az értékelésnek viszont nagyon sok olyan állítása van, amelyre az egyszeri bringás csak hevesen bólogatni tud:
- komplex kerékpárosbarát megoldások helyett sokszor csak egy-egy vonalas fejlesztés történik meg,
- a városokban a kerékpárutak kialakítása vagy autós-kerékpáros konfliktusokkal járt, vagy azzal, hogy a bicikliutak útvonala abszolút nem ideálisra sikerült,
- a jogi, pénzügyi és műszaki szabályozás most az egyéni autóhasználat folyamatos növekedését szolgálja ki, és egyúttal gerjeszti azt, pedig az egyéni gépjárműhasználat társadalmi költségei meghaladják a belőle származó hasznokat,
- egyes vezető politikusok és hivatalnokok úttörő munkát végeznek a kerékpáros szakpolitika fejlesztésében (hogy kik, azt már nem nevesítették, pedig érdekes volna olvasni), de országos szakpolitikai szinten csak egy hivatalosan el nem fogadott kerékpáros célrendszer létezik.
Nos, igen. De mit lehet tenni, hogy javuljon a helyzet?