Földes András: Bűn, káros szenvedély vagy önmegvalósítás volt Suhajda Szilárd tragikus csúcskísérlete?

Egy hete hagytak fel Suhajda Szilárd keresésével, de Magyarországon továbbra is teljes fordulatszámon folyik a vita arról, hogy felelőtlenség, öngyilkosság, heroikus cselekedet vagy magánügy egyedül nekivágni a Mount Everestnek, meg úgy általában, bármilyen hegynek.

A média egymás után szólaltat meg szakértőket és ellenszakértőket, barátok és félismerősök írtak nekem kérdésekbe burkolt véleményeket, a Facebookon pedig politológus, híres író, képzőművész, kulturális újságíró, marketinges osztotta meg elemzéseit, amelyekben legfeljebb annyi volt a közös, hogy még egyikük sem járt hegyekben.

A vélemények száma megközelítette a covidos időszakét, és felülmúlta az inflációval, a korrupcióval, a diáksztrájkkal, a nyár kezdetével foglalkozókét, szóval bármit, aminek köze van az életükhöz. De nem egyedi jelenségről van szó: hasonló volt a reakció Erőss Zsolt vagy Klein Dávid mászásai idején is.

Miért mászik egy kétgyerekes apa? Nem kerüli meg a kényes kérdéseket az Erőss Zsoltról készült film

Nem hősnek, sokkal inkább hétköznapi embernek, családapának láttatja a 2013-ban elhunyt hegymászót, Erőss Zsoltot a történetéről készült játékfilm, amely rendhagyó megközelítéssel, a feleség, Sterczer Hilda szemszögéből eleveníti fel az eseményeket.

Mi lehet a pszichikai vagy nemzetkarakterisztikai oka annak, hogy a magyar embereket mindennél szélsőségesebb hangulatba hajszolja a magashegyi hegymászás?