A gyerekek lelkébe örökre beleégett, amit Deszken, a cionista gyermekotthonban megtapasztaltak az 1940-es években – regény a túlélést jelentő hétköznapokról

„A legnagyobb létszámú, legismertebb orthodox cionista gyermekotthon Deszken működött, az egykori Gerliczy kastélyban. (...) A helyben működő iskola héber oktatási nyelvű volt, tantervében hangsúlyosan szerepeltek a vallási ismeretek, a zsidó hagyomány, de mezőgazdasági ismereteket is oktattak, alijázásra készítve a növendékeket” – idézte  A vészkorszak árvái című kötet alapján bő két éve a Szombat című folyóirat.

Az izraeli kitelepülést is céljai közé soroló gyermekotthon egykori lakója, Bársony Éva pedig így emlékezik vissza: „Akkor fogalmam sem volt arról, mi a cionizmus, mit jelent alijázni. Együtt voltam egy rakás gyerekkel, árva és félárva kiskölykökkel, s maga volt a csoda, hogy a kamaszkoron alig túllépett fiatal lányok és fiúk voltak a felügyelőink. Csupa lendületes, vidám ember, akik egészen mások voltak, mint a felnőttek, akiket addig ismertem. Fütyültek a formalitásokra, egyetlen dolgot vettek komolyan. A közösségépítést. A közös mozdulást.”