„Pasáról szó sincs. Valami nagyon modern érzésű óriás kicsi skatulyákat rakott ki a villamos mentén, azután összeszedett egypár jómódú lilliputit, és azt mondta: Itt lakjatok. És laknak. Kicsi autóikon be-beszaladnak kicsi bankjukba; akik egy skatulyában laknak, meglátogatják egymást, tavasszal egymás kicsi kertjeit dicsérgetik. Olyanok, mint az emberek.”
Így ír a II. kerületi Pasarét városrészéről Szerb Antal 1935-ben a Budapesti útikalaúz Marslakók számára című könyvében. Szerb Antal egy ideig maga is pasaréti lakos volt, a Torockó utca 6/b-ben lakott egy ideig a harmincas években.
Kerületmustra
Mit keres egy nyúl egy belvárosi parkban? Milyen lenne a Római-part vadregényesebb kiadásban? Hol rendeztek lövészárok-kiállítást a nagy háború idején, és hol rejtőztek el a rendőrök a bűnözők elől a kapualjban? Most induló sorozatunkban a 150 éves Budapest kerületeit járjuk végig, olyan helyeket mutatunk be, amelyeket sokszor még az ott lakók sem ismernek, és ahol nem csak nekik érdemes egy napot eltölteni, legyen szó akár egy mocsárról, egy gyárról vagy egy lakótelepről. | Én is évekig laktam ezen a környéken, és szerencsére úgy alakult, hogy a jelenlegi otthonom is a közelben van. Azért szeretek itt élni, mert ez Budának olyan része, ami még nincsen nagyon messze a város pörgésétől, de már elég nyugodt zöldövezet ahhoz, hogy élvezni lehessen a csendet és a kerteket, virágokkal teleültetett teraszokat.
Pasaréti látkép 1938-ban
Fortepan / Jezsuita Levéltár
Szerb Antalnak abban igaza van, hogy a név eredetét tekintve pasáról tényleg nincsen szó.
