„Pasáról szó sincs. Valami nagyon modern érzésű óriás kicsi skatulyákat rakott ki a villamos mentén, azután összeszedett egypár jómódú lilliputit, és azt mondta: Itt lakjatok. És laknak. Kicsi autóikon be-beszaladnak kicsi bankjukba; akik egy skatulyában laknak, meglátogatják egymást, tavasszal egymás kicsi kertjeit dicsérgetik. Olyanok, mint az emberek.”
Így ír a II. kerületi Pasarét városrészéről Szerb Antal 1935-ben a Budapesti útikalaúz Marslakók számára című könyvében. Szerb Antal egy ideig maga is pasaréti lakos volt, a Torockó utca 6/b-ben lakott egy ideig a harmincas években.
Én is évekig laktam ezen a környéken, és szerencsére úgy alakult, hogy a jelenlegi otthonom is a közelben van. Azért szeretek itt élni, mert ez Budának olyan része, ami még nincsen nagyon messze a város pörgésétől, de már elég nyugodt zöldövezet ahhoz, hogy élvezni lehessen a csendet és a kerteket, virágokkal teleültetett teraszokat.

Szerb Antalnak abban igaza van, hogy a név eredetét tekintve pasáról tényleg nincsen szó.