Szél Dávid: Tabuk és dilemmák a kamaszok nevelésében
A sorozat korábbi részeit itt olvashatja el. A könyvet ide kattintva megrendelheti a kiadótól. | A Vészhelyzet (ER) című amerikai kórházsorozat egyik epizódjában az egyik orvos és a jövendőbeli apósa között a következő párbeszéd zajlik:
– You know, the only problem with children is they grow up to be adults.
– Yes, eventually we have opinions on our own.
– I know. But do you have to express them?
– It’s a learned response.
[A párbeszéd saját fordításban:
‒ Tudod, a gyerekekkel csak az a baj, hogy egyszer felnőtté válnak
‒ Igen, végül nekünk is lesz saját véleményünk.
‒ Tudom. De ki is kell őket fejezni?
‒ Ez egy tanult válasz.]
Az erősen játszmaszagú és egymást kölcsönösen provokáló kis párbeszéd elég találóan mutat rá arra, hogy tulajdonképpen mi is a baj a gyerekekkel, pláne a kamaszokkal.
Az, hogy megszólalnak. És az, hogy a véleménynyilvánítást éppen a szülőktől tanulják. Aminél már csak az a nagyobb baj, ha annak a véleménynek, megszólalásnak még értelme is van. Még az is előfordulhat, hogy több, mint a szülő mondatának. Mert akkor ott a szülőnek felül kell emelkednie. Ott valamit be kell látnia. Ez volna a szülő problémája.
A gyereké az, ha neki kell valamit belátnia.