Ötvenen egy családi házban, mobilvécék a kertben – így élnek a kínai munkások a Debrecen környéki falvakban
Már Mikepércs, Sáránd és Hosszúpályi is azon települések közé tartozik, amelyben kínai vendégmunkások laknak, akik a közelben akkumulátorgyárat építenek. Egy-egy családi házban többtucatnyian zsúfolódnak össze, reggel fél hatkor már indul az élet, és nem áll meg hétvégén sem. Balhé nincs, de a helyiek nem örülnek annak, ami a helyzettel együtt jár: vége a nyugalomnak a kertvárosban, sok férfi van összezárva egy helyen, termelődik a szemét, buszok és teherautók járnak-kelnek. Az érintett önkormányzatok eltérő stratégiákat dolgoztak ki a helyzet kezelésére.
Debrecentől délre az út egyik oldalán, ameddig a szem ellát, kukoricás és napraforgómező terül el, a másikon magas munkagépek tornyosulnak. Porfelhő száll fel a száraz földről, miközben kamionok és teherautók haladnak át a területen. Debrecen déli ipari parkja ez, amely mögött már látszanak a városszéli házak. Nem sokáig köt le minket a látvány, pillanatok alatt megérkezünk Mikepércsre, amely az ipari zónába tervezett CATL akkumulátorgyárához eső legközelebbi település.
„Mikepércs lesétálható távolságra van a gyártól, innen az emberek biciklivel is be szoktak menni Debrecenbe”
– mondja Kozma Éva, a Mikepércsi Anyák a Környezetért Egyesület (MIAKÖ) egyik tagja.
Az 5300 lelket számláló Hajdú-Bihar megyei települést keresztülszelő Debreceni utca egyik szakaszán szinte mindegyik villanypóznán gólyafészek, bennük a lakóikkal. Éva 17 éve lakik itt, és azért költözött ki Debrecenből, hogy egy nyugodt, falusias, természetközeli környezetben nevelhesse fel három gyermekét. „Élvezem a csendet, a barátságos szomszédokat és azt is, hogy itt nyitva lehet hagyni a kertkaput” – mondja a környezetvédelmi vegyésztechnikusi végzettséggel is rendelkező Éva, aki egyike azon helybéli anyáknak, akik minden tudást és lehetőséget felhasználva a kezdetektől tiltakoznak a közelben épülő kínai akkumulátorgyár ellen.
Tevékenységüket nem lehet nem észrevenni, ugyanis nem sokkal a Mikepércs tábla után hatalmas plakát látható „Mi döntsünk!” felirattal. A hirdetőtáblán, amelyhez a felületet a helyi üzletház biztosította az egyesületnek, két kisgyermek szerepel, az egyik zöld mezőn ül, a másik pedig egy kiszáradt földúton, háttérben a füstölgő gyárkéményekkel. Mikepércs egyike azon Debrecen környéki településeknek, ahova az utóbbi hónapokban egyre több kínai vendégmunkás költözik be.
A településen nincsen munkásszálló, a kínaiak családi házakban laknak, az egyikben nagyjából 50-60-an.
Miközben a vendégmunkások lakta ingatlan felé haladunk, Éva arról mesél, hogyan esett a választásuk arra, hogy mikepércsi anyákként hivatkozzanak magukra, és ilyen néven hozzanak létre egyesületet. Mint mondja, a kezdet kezdetén vadászni kellett az akkumulátorgyárra vonatkozó információkra, ezért a Mikepércsen hallottam elnevezésű Facebook-csoportban kezdtek egymás között arról beszélgetni, hogy ki mit tud. „Vannak köztünk természetesen férfiak is, de az egyesület motorjai főleg anyukák” – magyarázza Éva, hozzátéve, hogy az ellenzéki sajtó kezdett el rájuk „mikepércsi anyákként” hivatkozni. „Azonban észrevettük, hogy a sajtó másik fele mintha kerülné az anya kifejezést. Dühös nőknek vagy megtévesztett asszonyoknak neveztek minket. Ezért amikor nevet kellett választanunk, dafke mikepércsi anyák lettünk” – emlékszik vissza.
Akkor se örülnék, ha magyar férfiak lennének összezárva ennyien