Bevettük a Felvidéket 55 évvel ezelőtt... – Csehszlovákia 1968-as megszállása a magyarokról is szólt
14 perc
2023.08.20. 12:45
55 évvel ezelőtt, 1968. augusztus 21-én 0 órakor kétszázezres haderő vonult be Csehszlovákiába, amely azután félmilliósra nőtt. A katonák 2%-át Magyarország adta. 1938 után ismét magyar katonák szállták meg a Felvidéket. Csehszlovákia után Magyarország kerül sorra – ezt mondta Walter Ulbricht, a kommunista Németország führere 1968 júliusában, amikor a szovjet blokk pártvezetői összegyűltek Varsóban, hogy figyelmeztető levelet küldjenek Prágába. Két héttel később Georgij Zsukov, a Szovjetunió marsallja is odavetette a vonakodó Kádárnak: „Azért félnek a magyarok, mert tudja Kádár, hogy ők kerülnek sorra.”
1968-ban a világnak elege volt a rendszereiből.
A lázadó fiatalok és kevésbé fiatalok, diákok, munkások, értelmiségiek Franciaországban, az Egyesült Államokban, Németországban, Lengyelországban, Csehszlovákiában, Olaszországban, Jugoszláviában stb. fölverték a történelem csendjét.
A lengyel tavasz ronda volt, a csehszlovák pedig szép. Lengyelországban kemény ököllel, példátlan antiszemita hecckampánnyal verték le a lázadást és űzték el hazájukból a legnagyobb szellemi erőt képviselő értelmiségieket. Két évvel később már lövettek, gyilkoltak.
Magyarországon az új gazdasági mechanizmus, a reformreménységek optimista csendje honolt. A nyilvánosságtól elzárt politikai térben azonban vészjósló feszültség alakult ki a budapesti és moszkvai pártvezetők között. Ez a feszültség Hruscsov 1964-es leváltása, Kádár Hruscsov melletti kiállása óta nőtt. Tovább erősítette azt a szovjet gazdaságpolitikával szögesen ellentétes irányú új gazdasági mechanizmus, valamint az IMF-hez és a Világbankhoz való csatlakozás szándéka (amitől Moszkva ebben az évben tiltotta el kategorikusan Magyarországot).
Ehhez jött hozzá az év elején, Alexander Dubcek első titkárrá választása után megindult csehszlovákiai politikai folyamatok eltérő értékelése. A szovjet pártvezetők már március 20-án kiadták az utasítást a hadsereg vezérkarának, hogy dolgozzák ki Csehszlovákia esetleges megszállásának tervét. Május 8-án a bolgár, lengyel, magyar, kelet-német és szovjet pártvezetők moszkvai találkozóján Brezsnyev felvetette a „csehszlovák válság” katonai megoldásának lehetőségét, és Kádáron kívül mindenki egyetértett vele.
A magyar és a szovjet pártvezetők közötti ellentét mértékét jelzi az a levéltervezet, amelyet a május 8-i moszkvai találkozó után fogadott el az MSZMP Politikai Bizottsága: „A kétoldalú magyar-szovjet kapcsolatokban is, de még inkább a nemzetközi problémák, a szocialista országok között felmerülő kérdések megítélésében és kezelésében olyan lényegbevágó eltérést látunk mind tartalmi, mind a módszerek vonatkozásában az Önök és a mi állásfoglalásaink és magatartásunk között, amelyek bennünket nyugtalanítanak./.../ Nálunk olyan benyomás alakult ki, hogy a mi elvi-politikai állásfoglalásainkkal, a módszerekre ajánlott javaslatainkkal szemben meg nem értés, fenntartás, sőt bizalmatlanság jelentkezik az Önök részéről, ugyanakkor az eltérő vélemények és módszerek kérdésében nem győznek meg bennünket arról, hogy az Önök magatartása lenne a helyes.”