Bret Easton Ellis új regényében visszatér a dögös-dugós bulik és a kokszos keddek világába – plusz egy kis horror

Vonzó, szexi és halott – ez állt a Rolling Stone magazin címlapján, amikor meghalt Jim Morrison. Milliók gondolták úgy, hogy a felirat nem is a Doors zenekar profetikus énekeséről, hanem egy bármi áron címlapra vágyó generációról szól: gazdag, fehér, protestáns fiúkról, és a hozzájuk tökéletesen passzoló hófehér lányokról, akik azt hitték, nem pörkölődnek meg a napon. Bret Easton Ellis visszatért az 1980-as évekbe, az elit iskolák, az orgiák, a paranoia világába, ott jár, ahol első regénye, a Nullánál is kevesebb éppen formálódik.

A nyolc hét alatt született könyv az X generáció próbaköve lett, előtte még nem írtak ennyire intenzív, szenvtelen és mutatós szöveget az élvezetekről, a léhaságról, a láblógatásról, a medencékről, a mindent körbeduruzsoló, akkor indult MTV-ről. Ellis eddigi hét, magyarul is megjelent regényéből gond nélkül össze lehet állítani egy végtelenített lejátszási slágerlistát, nem véletlen, hogy két könyve (Less than Zero, Imperial Bedroom) egy Elvis Costello-dal, illetve -album címe is.

Mit vársz az élettől? – kérdezte egy másik agyonjátszott zenekar, a San Franciscó-i The Tubes, a dalban pedig hallható, mi mindent. Amerikai állampolgárként jogosult vagy egy Titanic méretű, elsüllyeszthetetlen Molly Brown vízágyra, bombabiztos egyéni érvényesülési tervre, hézagmentes alibire, egyéves ingyenes antibiotikum-ellátásra, minimum egy pár Gucci cipőre, McCulloch láncfűrészre, Las Vegas-i esküvőre, akár 12 óra múlva ugyanott egy válásra.