A nem angol anyanyelvű tudósok élete: 94%-kal több időbe telik felkészülniük, 2,5-szer gyakrabban utasítják el őket

Mennyi ideig tart egy PhD-hallgatónak elolvasni egy szakcikket, vagy felkészülni egy konferencia-előadásra? Ha nem angol az anyanyelve, akkor majd' kétszer annyi időbe, mint egy szerencsésebb, valamely angolszász országba született pályatársának. Ez az egyik következtetése annak a nemzetközi vizsgálatnak, amelynek szerzői arra voltak kíváncsiak, milyen hátrányok fakadnak abból, hogy a tudományos kommunikációt immár egyetlen nyelv uralja.

A probléma lényegét jól szemlélteti, hogy míg a Föld lakosainak 95 százaléka nem angolul tanul meg elsőként, 2020-ban az összes szakcikk 95 százalékát angolul publikálták.

Ez a hegemónia immár más világnyelvek tudósait is zavarja, de adatokkal eddig nemigen tudták alátámasztani, mennyire nehezített számukra a pálya. Most viszont a kaliforniai és queenslandi kutatók vezetésével készült – a PLOS Biology folyóiratban megjelent – felmérés számszerűsíti a hátrányokat. Közel ezer tudóst kérdeztek meg nyolc nemzetiségből (bangladesi, bolíviai, japán, nepáli, nigériai, spanyol, ukrán és brit) arról, mennyi idejük megy el rutinszerű szakmai tevékenységekre az anyanyelvükön, illetve angolul. A tanulmány készítői ügyeltek arra, hogy a résztvevők között legyenek kezdők és a pályájuk későbbi szakaszán álló, angolul különböző szinten kommunikáló, illetve eltérő anyagi háttérrel rendelkező tudósok.

Az eredmények még a pesszimista elképzeléseket is alulmúlták.