Amilyen állapotok vannak a honvédségnél, a miniszter állása is veszélybe kerülhet

Embert a vasra! – hangzik a honvédség új toborzószlogenje, amivel katonákat keresnek a Lynx (hiúz) néven ismert gyalogsági harcjárművekre. A német Rheinmetall nemrég átadott zalaegerszegi gyárából kigördülő páncélosokra a honvédség 737 ezres havi bruttóért keres kezelőket, toronylövészeket. A viszonylag magas bér – amelynek meghatározása a honvédelmi miniszter jogkörébe tartozik – jó pár fiatal fantáziáját megmozgatta, a tárca közlése szerint néhány hét alatt több százan jelentkeztek.

Persze ha Szalay-Bobrovniczky Kristóf ceruzája vastagabban fog, talán látványosabb is lehetne a siker, elvégre 720 ezres havi bruttóért – és félmilliós belépési jutalomért – buszsofőröket is keresnek a budapesti tömegközlekedésbe. Az viszont már messze nem csak pénz kérdése, hogy miként lehetne a honvédség által hivatalosan „beismert”, valójában a hatezrest meghaladó létszámhiányt érdemben csökkenteni.

Bár a kormánypropaganda által óriásplakátokkal, tévéreklámokkal megtolt toborzókampányok sikerét bizonyítandó a HM rendszeresen közli az új belépők számát, arról feltűnően nagy a hallgatás, hogy hányan távoztak az elmúlt években a hadsereg kötelékéből. És még többen lehetnek, akik csak a háborús veszélyhelyzetre hivatkozva tavaly elrendelt leszerelési stop miatt nem adták még vissza a bakaruhát.

A vonatkozó jogszabály szerint a hadsereg létszámát 2026-ra 37 650 főre kellene feltornázni. Ennek elérésére már eddig is kevés esély mutatkozott, ám a szaktárca élére tavaly kinevezett, magabiztos fellépése ellenére a katonapolitikai ügyekben „elefánt a porcelánboltban” módjára viselkedő Szalay-Bobrovniczky tevékenységének hatására a cél elérése még a korábbinál is kilátástalanabbnak tűnik.