A kamatplafonnál is kiszámíthatatlanabb, ami utána jön

Újabb magyar sajátosság: létezhet a piaci szereplők közt olyan összehangolt árazási stratégia, amely nem ütközik a versenyszabályokba. Sőt Magyarországon a gazdaságfejlesztési miniszter kifejezetten rászorította a bankokat, hogy október 9-étől „önkéntesen” vállaljanak kamatplafont az újonnan folyósított lakáscélú és a vállalkozói forgóeszközhitelekre. E szerint az előbbiek valamennyi költsége, azaz a thm-je maximum 8,5 százalék, az utóbbiak kamata pedig legfeljebb 12 százalék lehet. A Gazdasági Versenyhivatal pedig sietett megtámogatni Nagy Márton miniszteri iránymutatását, mielőtt még bárkiben felmerülne, hogy tovább torzul a tiszta verseny. Pedig pontosan ez történik.

A tárcavezető látszólag célba ért: miután a Magyar Bankszövetség – álságosan megpendítve az egyes bankok kamatdöntési önállóságát – támogatta az ajánlást, október második hétfőjére valamennyi, a piacon érdemi szereplőként jelen lévő pénzintézet engedelmesen kamatot csökkentett. Még kisebb verseny is kialakult közöttük abban, meddig eresztik a kamatokat.

Az új hirdetményekben, például a Tiborcz István érdekkörében álló Gránit Bankéban vagy a Mészáros Lőrinc holdudvarába tartozó MBH Bankéban találkozni impozáns, 7–7,5 százalékos kamatokkal (8–8,5 százalék közötti thm-mel), miközben eddig legalább másfél-két százalékponttal drágábbak voltak e hitelek. Legalábbis a „pórnépnek”, mert a magas jövedelmű, havi egymillió forint körüli összeget a bankba irányító kuncsaftoknak eddig is jártak különféle privilégiumok.