Az ébredés után Lengyelország visszatérhet Európa politikai centrumába – Orbán pedig még távolabb kerülhet attól

Kisebb szélturbinát is meghajtana az a megkönnyebbült sóhajtás, amely Európa-szerte felszakadt azokból, akik azt ünnepelték, hogy a Lengyelországot nyolc éve vezető, jobboldali konzervatív Jog és Igazságosság (PiS) párt nyert ugyan, de elvesztette a többségét, és vele valószínűleg a lehetőségét a további kormányzásra. A koalíciós szándékát már a szavazás előtt kifejező három ellenzéki csoport, a jobbközép Polgári Koalíció (KO), a Baloldal, valamint a meglepően jól teljesítő Harmadik Út nevű pártszövetség együttesen biztos többséget szerzett a 460 fős alsóházban, a szejmben, a százfős szenátusban pedig 66 helyük lesz.

.

A hármas szövetség logikus miniszterelnök-jelöltje a 66 éves Donald Tusk, a KO meghatározó erejének, a Polgári Platformnak (PO) a vezetője és 2007–2014 közti kormányfője. Ami a PiS uralma alatt az EU-val – Magyarországhoz hasonlóan – konfliktusba került Lengyelország számára még fontosabb, hogy Tusk Brüsszelben is jól ismert, hiszen előbb a tagállamok állam- és kormányfőit tömörítő Európai Tanácsnak, majd a jobbközép pártok – egykor a Fideszt is magában foglaló – európai parlamenti szövetségének, az Európai Néppártnak is az elnöke volt.

Tusknak van esélye kormányt alakítani, de óriási kavarás jöhet a másik oldalon

Hiába lenne meg Donald Tusk mögött a szükséges többség, lehet, hogy a PiS-ből indult Andrzej Duda nem őt kéri fel kormányalakításra. Vagy, ha mégis, Tuskra kemény időszak vár. Nem csak a könnyen ellensúllyá váló államfővel kell "megküzdenie", de a kormányprogramot is össze kell hangolni a több kérdésben tőle távol álló pártokkal.