„Mutattam a képeket a megvert afgán srácnak az egyenruhákról. A magyar sapkánál szólt: állj, ez volt az"

Robert Fordot 2023 nyarán ismertem meg az észak-szerbiai Szabadkán, egy éjjel-nappali kisboltban nyúltunk egyszerre a sörhűtőbe. A 27 éves, magas, szőke, göndör hajú angollal nem volt nehéz összebarátkozni, mindenkivel lelkesen beszélget, nyitott, figyelmes ember. Így is beletelt egy kis időbe, mire ki tudtam belőle szedni, pontosan mit is csinált ott, ebben az alig százezres vajdasági városban, miért hagyta ott a jól fizető ügyvédi állását az egyik legnagyobb londoni irodánál, miért kerüli a munkájára vonatkozó kérdéseket.

Hajnalban viszont már arról beszélgettünk, mit látott a magyar–szerb határhoz közeli táborokban, mit meséltek neki Szíriából, Libanonból, Afganisztánból jött emberek arról, hogyan toloncolták vissza őket a magyar rendőrök a kerítés túloldalára. Megígérte, hogy eljön Budapestre, és ad egy interjút a tapasztalatairól. El is jött, de az interjút később, szeptember végén, telefonon rögzítettük, miután már visszament Londonba. Kérésére nem közöljük annak a szervezetnek a nevét, amelyiknél önkénteskedett, az interjúból kiderül, miért.

hvg360: Kezdjünk azzal, hogyan került Szerbiába, miért választotta azt a szervezetet, ahol dolgozott?

Robert Ford: Magáról a szervezetről egy barátomtól hallottam, aki szintén ügyvédként dolgozott korábban. Mesélt arról, hogy a Balkánon vannak jelen, Szerbiában, Boszniában, valamennyire Görögországban is. Korábban csak otthon önkénteskedtem, helyi szinten. Nem írtam alá semmilyen szerződést, eseti jelleggel vettem részt egy-két projektben. A szervezet, amiről a barátom mesélt, úgy tűnt, valódi hatást tud kiváltani, olyat, ami azonnal meglátszik, legalább ott helyben. Élelmiszert osztanak és meleg ruhát, egyszerű higiéniai termékeket juttatnak el azoknak, akiknek a legnagyobb szükségük van rá. Mindez valódi segítségnek tűnt: valaki kap meleg ruhát, és nem fagy meg, valaki kap egy üveg vizet, és nem hal szomjan. Tudtam, hogy valami ilyesmit akarok csinálni. Szerbiába azután jelentkeztem, hogy valamennyire utánaolvastam az ottani helyzetnek.

Megtudtam, hogy a magyar határon kellene dolgozni, olvastam a politikai helyzetről, tudtam, milyen rendszer működik ott a határon, és arra jutottam, hogy a világnak azon a részén biztosan szükség van segítségre.

hvg360: Hogy kell ezt elképzelni? Vesz egy repjegyet, elutazik Szerbiába, és mi történik azután?