A gázaiak kétharmada nem szerette a szélsőséges Hamászt, de a háború változtathat ezen

Elviselhetetlen biztonsági fenyegetés a Hamász Izrael szerint, és elemzők egy része ezzel magyarázza, hogy a zsidó állam miért döntött a szárazföldi hadművelet megindítása mellett. A szélsőséges palesztin szervezet október 7-ei brutális terrortámadását követő egyre intenzívebb légicsapások és háromheti várakozás után Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő szombaton bejelentette, hogy megindult a háború második szakasza.

A miniszterelnök hosszú és nehéz hadműveletekre figyelmeztetett, de az eddigi behatolásokat nem nevezte inváziónak. Holott harckocsikkal megerősített izraeli erők több ponton is bementek a területre, és a jelek szerint igyekeznek körbezárni Gázavárost, illetve attól délre egy 2 kilométer széles és 6 kilométer hosszú folyosóval kettévágni az övezetet.

Izrael deklarált célja, hogy ezúttal ne csak átmenetileg ártalmatlanítsa, hanem végleg felszámolja a Hamászt, amely mintegy 1400 izraelit ölt meg, többségüket embertelen módon mészárolva le. Netanjahu a „második függetlenségi háborúként” aposztrofálta a mostanit, ami mögött az a stratégia állhat, hogy elkerüljék a két- vagy többfrontos háború lehetőségét. Ez a veszély most is fenyegeti Izraelt: a libanoni Hezbollah – ha nem is teljes erővel, de – folyamatosan támadja Izraelt, és Ciszjordániában is egyre feszültebb a helyzet, mintha érlelődne egy harmadik intifáda.

A jövőben egy meglepetésszerű, tervezett többfrontos támadás már jóval nagyobb biztonsági kihívást jelentene Izrael és az USA számára, a Hamász kiiktatásával viszont megszűnhetne a déli fenyegetés.

A katonai szempontokon túl több oka is lehet annak, hogy Izrael a teljes offenzíva helyett korlátozottnak tűnő akciók mellett döntött.