Szeretettel Brüsszelből: Közeleg a tél, és úgy néz ki, hogy négyszeresére nő a rezsi
Továbbra is komoly fejfájást okoz a belga fogyasztóknak, de az államnak is, hogy miből lesz a téli fűtéshez szükséges energia, hogyan lehet majd kifizetni a rezsit, és hogyan nézzen ki az ország energiamixe. Továbbra is téma, hogy mi legyen az atomerőművekkel és a megújuló energiával. Mindeközben vannak különleges módszerek is: egy önkormányzat a lakosság bevonásával tárgyal a szolgáltatókkal.
Nyúlok a termosztát felé, de félúton, a levegőben megáll a kezem.
„Bölcs dolog ez most?” – kérdezi egy belső hang – „Tényleg az egész lakást kell fűteni? Nem lenne elég csak a kis elektromos hősugárzó vagy az olajradiátor? Jó, bejött a hideg, undorítóan esős idő,
de attól az energiaárak nem lettek alacsonyabbak.”
Sőt...
Belgiumban manapság igen sokaknak a lelkiismerete szól ehhez hasonlóan közbe, amikor a „fűtsünk-e már, és ha igen, akkor mivel” dilemmája merül fel a családban. Számítsuk most le azokat az 1960-as, 70-es években épült, soklakásos házakat, amelyekben a mai napig olajkazánok működnek. A nagyobb belga városokban mindenütt sok ilyen 11-12 emeletes épületet lehet látni, ahol a lakók közvetlenül és durván ki vannak téve a kőolajár világpiaci ingadozásának.
Nem sokkal rózsásabb a helyzet, ha az embernek önálló gázkazánja van a lakásban. Október közepe után másról sem lehetett olvasni, mint hogy a közel-keleti helyzet, a Finnország és Észtország közötti balti-tengeri gázvezeték szivárgása, és a korábban beköszöntött hidegebb időjárás miatt hirtelen magasra, €50/MWh-ra szökött az Európában mértékadónak tekintett holland TTF gázárindex. Ettől az átlag belga fogyasztó azonnal ideges lesz, mert tudja, hogy Belgiumnak nincsenek nagy gázmezői, így importra szorul.