Nagy Iván Zsolt: Orbán Viktor diktatúrácskája
Nem tudjuk még pontosan, mit jelent majd a gyakorlatban a szuverenitási törvény. De látjuk benne a megfélemlítés szándékát, a mélyreható gonoszságot, Putyin legjobb tanítványainak ujjgyakorlatát. Tulajdonképpen az is előfordulhat, hogy pár hét múlva már ezeket a sorokat sem lehet kockázatmentesen leírni, mert nem éltetik Orbán Viktort. Vélemény.
A Fidesz benyújtotta a szuverenitásvédelmi törvényt, amely a kormányzását átszövő alattomosság legújabb nyilvánvaló bizonyítéka. A magyar emberek szuverenitását ugyanis, kiderült ez már évek óta, semmi és senki nem veszélyezteti jobban, mint saját kormányuk és az azt kiszolgáló nullák. Orbán Viktor, Semjén Zsolt, Kocsis Máté, Szijjártó Péter, Varga Judit az első sorban, mögöttük Menczerek, Rétvárik, Némethek és hasonló nyelvvirtuózok, majd jönnek azok, úgynevezett parlamenti képviselők, akiknek a nevére sem érdemes figyelni, mert lényegtelen az most is, és még inkább azzá válik tíz perc vagy egy év múlva. Így, együtt azonban nem kevés demokráciaellenes politikai bűn elkövetői voltak már eddig is, és ez a mostani csak rátesz egy lapáttal, nem is kicsivel.
Lehet arról vitatkozni, hogy beszélhetünk-e egyáltalán az egyén szuverenitásáról, vagy ez inkább csak az államra érvényes, ám túl az elméleti fejtegetésen, ha a fogalmat használni akarjuk az emberre, akkor oda jutunk, hogy a polgár szuverenitása leginkább a szavazata szabadságában és erejében testesül meg. Márpedig pont ezt a szabadságot és erőt veszik el tőle azok, akik eközben mást sem hangoztatnak, mint azt, hogy szabadságot akarnak, sértett kisgyerekként toporzékolnak szuverenitásért, de valójában szuverenitást lopnak. Illetve, na, azt is.
Az eljárás tulajdonképpen zökkenő nélkül simul bele a Fidesz egész munkásságába.
Már megfejteni sem kell: ál- és álságos vádakat találnak ki, ellenségképeket kreálnak, aztán hergelnek menekültek, ellenzékiek, civilek, újságírók, lapok és tévék, Soros György, az Európai Unió, vagy bárki más ellen, aki nem magyar, tehát utálat tárgyává tehető.
Tóta W.: A mások szuverenitása
A szerző szeretne olyan kockát a nemzeti konzultációban, hogy akarja-e növelni a külföldi befolyást - mert szerinte a belföldinél csak jobb lehet. Vélemény.
Pörgetik a bikacsököt, néha csak fenyegetnek, néha oda is ütnek, és amíg a nép egyszer rájuk nem borítja az asztalt, nem is állnak le. Igazából már nem is tudnak. Örvényt gerjesztettek, és az sodorja tovább őket is, most már mindig nagyobbat és nagyobbat kell mondani, másképp gyengének tűnnek, és ettől rettegnek.
Most például már ott tartanak, hogy egyszerre került a nemzeti konzultációs vicc céltáblájára mindenki, aki korábban egyenként már ott volt, közben újabb hatóságot hoznak létre, adótitkokba akarnak benézni, és a távolban valahol talán már elindult a közbeszerzés egy fekete Volga-flottára is.