Ha önzők az emberek, miért ajándékoznak mégis? – a közgazdászok megmagyarázzák a karácsonyt
6 perc
2023.12.20. 04:30
Az emberek önérdekkövetőek – közgazdasági elméletek tömegei születtek ebből az alapállításból kiindulva. De vajon akik ezt a mondatot kimondták, belegondoltak abba, hogy ünnepeken ők maguk is megajándékoznak másokat? Egyáltalán, hogy írhatjuk le számokkal és grafikonokkal azt, hogy a világ bármelyik kultúrkörében van olyan alkalom, amikor ajándékot adunk anélkül, hogy ezért elvárásaink lennének? Akkor mégsem vagyunk annyira önzők?
Sok izgalmas karácsonyi történetet írtak már, de valljuk be, nem teljesen véletlen, hogy a legtöbben nem A karácsony holttehervesztesége című közgazdasági műre gondolnak ünnepi klasszikusként, amit szentestére hangolódva szeretnének olvasgatni a kandalló előtt egy bögre forró kakaóval. Joel Waldfogelnek ez az írása szép grafikonokkal mutatja be, hogy megajándékozni egymást rémesen rossz ötlet, mert úgysem tudjuk, mit akar a másik, úgyhogy tiszta pazarlás az egész, inkább mindenki adjon pénzt, ha már muszáj valamit.
Ez szörnyen hangzik, és szerencsére a kiadása óta eltelt harminc évben sikerült is sokat finomítani rajta, gyakorlatilag megcáfolni. De az valóban sok közgazdász számára okoz problémát: alapelvként gondolunk arra, hogy az emberek önérdekkövetőek, miközben gyakran egyáltalán nem vagyunk azok. Megajándékozzuk egymást, nem csak a legközelebbi szeretteinket, karácsonyozunk, születésnapokat ünneplünk, gyakran kedveskedünk még olyanokkal is, akik majdnem idegenek – miért? Hogy illesszük bele ezt abba az olyan modellekbe, amik abból indulnak ki, hogy mindenki a saját érdekét követi?
A társadalmi összhaszon szópár általában nem szokta megdobni az ünnepi hangulatot (a karácsonyi vacsoránál legalábbis senki ne próbálkozzon vele), de itt mégis ez a kulcs. Amikor A karácsony holtteherveszteségét próbálták megcáfolni, a legtöbben abba az irányba mentek el: egészen hibás gondolat csak azt nézni, hogy mi a megajándékozott haszna akkor, ha megkap egy ronda pulóvert, amit soha nem venne fel, de cserébe drága volt. Azért nem ablakon kidobott pénz ez – fejtegetik –, mert a teljes hasznosságnak van még egy eleme: az ajándékozó haszna. Vagyis
a ronda pulcsinak az ajándékot adó számára is extra értéke van, maga a tény, hogy ő ajándékoz.
Ha ezt is belevesszük a képletbe, akkor az összhaszon már pozitívra jön ki, és ez kifejezhető forintban is – aki ezt szeretné egy 79 oldalas levezetésben nagyon részletesen elolvasni, annak ajánljuk ezt a svéd szakdolgozatot.
Na jó, de miért érezzük azt, hogy ajándékot adni értékes cselekedet?