Ha önzők az emberek, miért ajándékoznak mégis? – a közgazdászok megmagyarázzák a karácsonyt

Az emberek önérdekkövetőek – közgazdasági elméletek tömegei születtek ebből az alapállításból kiindulva. De vajon akik ezt a mondatot kimondták, belegondoltak abba, hogy ünnepeken ők maguk is megajándékoznak másokat? Egyáltalán, hogy írhatjuk le számokkal és grafikonokkal azt, hogy a világ bármelyik kultúrkörében van olyan alkalom, amikor ajándékot adunk anélkül, hogy ezért elvárásaink lennének? Akkor mégsem vagyunk annyira önzők?

Ha önzők az emberek, miért ajándékoznak mégis? – a közgazdászok megmagyarázzák a karácsonyt

Sok izgalmas karácsonyi történetet írtak már, de valljuk be, nem teljesen véletlen, hogy a legtöbben nem A karácsony holttehervesztesége című közgazdasági műre gondolnak ünnepi klasszikusként, amit szentestére hangolódva szeretnének olvasgatni a kandalló előtt egy bögre forró kakaóval. Joel Waldfogelnek ez az írása szép grafikonokkal mutatja be, hogy megajándékozni egymást rémesen rossz ötlet, mert úgysem tudjuk, mit akar a másik, úgyhogy tiszta pazarlás az egész, inkább mindenki adjon pénzt, ha már muszáj valamit.

Ez szörnyen hangzik, és szerencsére a kiadása óta eltelt harminc évben sikerült is sokat finomítani rajta, gyakorlatilag megcáfolni. De az valóban sok közgazdász számára okoz problémát: alapelvként gondolunk arra, hogy az emberek önérdekkövetőek, miközben gyakran egyáltalán nem vagyunk azok. Megajándékozzuk egymást, nem csak a legközelebbi szeretteinket, karácsonyozunk, születésnapokat ünneplünk, gyakran kedveskedünk még olyanokkal is, akik majdnem idegenek – miért? Hogy illesszük bele ezt abba az olyan modellekbe, amik abból indulnak ki, hogy mindenki a saját érdekét követi?

A társadalmi összhaszon szópár általában nem szokta megdobni az ünnepi hangulatot (a karácsonyi vacsoránál legalábbis senki ne próbálkozzon vele), de itt mégis ez a kulcs. Amikor A karácsony holtteherveszteségét próbálták megcáfolni, a legtöbben abba az irányba mentek el: egészen hibás gondolat csak azt nézni, hogy mi a megajándékozott haszna akkor, ha megkap egy ronda pulóvert, amit soha nem venne fel, de cserébe drága volt. Azért nem ablakon kidobott pénz ez – fejtegetik –, mert a teljes hasznosságnak van még egy eleme: az ajándékozó haszna. Vagyis

a ronda pulcsinak az ajándékot adó számára is extra értéke van, maga a tény, hogy ő ajándékoz.

Ha ezt is belevesszük a képletbe, akkor az összhaszon már pozitívra jön ki, és ez kifejezhető forintban is – aki ezt szeretné egy 79 oldalas levezetésben nagyon részletesen elolvasni, annak ajánljuk ezt a svéd szakdolgozatot.

Na jó, de miért érezzük azt, hogy ajándékot adni értékes cselekedet?