Litkai Gergely és Hadházi László: Az emberek a humorhoz menekülnek a gondok elől
6 perc
2023.12.31. 07:00
Az ilyen rendszerek általában megdőlnek vagy rosszabbak lesznek, de egyelőre nem Oroszországban élünk, nem kell mártírkodni azzal, hogy hátrány ér, mert kimondtunk valamit. Ez a minimum, ami a szakmával jár – vélik a két évtizedes Dumaszínház humoristái, akik szerint az is a munkájuk, hogy az éppen regnáló hatalom ügyeivel foglalkozzanak.
HVG: Nemrég az eddigi legnagyobb hazai stand-up-eseményen 11 ezer nézővel ünnepelték a Dumaszínház 20. születésnapját. Milyen volt ez az este?
Litkai Gergely: Elkaptam a gyerekektől valami bölcsis vírust, Ráskó Eszter szteroidos inhalálójával tudtam egyáltalán megszólalni. Az első rész közepén beleállt a fájás az egyik fogamba, amit másnap gyökérkezelt a fogorvosom, aki egyébként ott volt a rendezvényen is. Nem vagyok ünneplős, meghatódós típus, inkább a hétköznapok szervezésében vagyok jó.
HVG: Nem is voltak könnyes egymásra borulások?
Hadházi László: Kiss Ádám ráborult a hátamra. Előtte egy hétig infúzióra jártam, hogy egyáltalán el tudjak jönni, aztán amikor meghajoltam, felugrott a hátamra. Fájdalomcsillapítóra ittam, mondták is, hogy soha életemben nem voltam ilyen kedves a kollégákkal. Rengeteg ember munkája van abban, hogy egy ilyen nagy rendezvény ne legyen zavaros. A háttérben kellett igazán jól koordinálni mindent. A mi munkánk egyébként is olyan, hogy a nagy része nem látszik, a siker 70 százaléka irodákban, telefonok és számítógépek mellett dől el. Aztán a végén kijövünk a színpadra.
HVG: Amikor tömegek előtt, arénákban lépnek fel, jobban izgulnak, másképp készülnek?