A bulvársajtó nélkül nem újulhatott volna meg ilyen hűen a modernista építészet erzsébetvárosi gyöngyszeme

Mennyire könnyű tönkretenni a modernista épületeket, amelyek szépsége tömegeik harmonikus formájában rejlik! Iskolapéldája volt ennek a Bajza utca elején másfél évtizede bezárt BM-kórház lepusztult, omló vakolatú rendelőintézete. Ki gondolta volna, hogy a viseltes külső mögött elsőrendű modernista villa rejtőzik!

A hátsó homlokzattal még a hatvanas években bántak el: beépítették a tágas teraszokat, elbontották az első emeletre vezető, finoman hajlított külső lépcsőt.

Az eredeti belsőre sem lehetett ráismerni: apró szobákra szabdalták az oszlopos nagy szalont, linóleummal burkolták a fekete-fehér, sakktáblaszerű kerámiaburkolatot és a parkettát, ami el is rothadt alatta.

Az egykori tágas fürdőszoba csempéiből csupán néhány úszta meg. Csodák csodájára a gyönyörű, diófa borítású íves lépcső – szinte egyedüliként – megmaradt, annak idején ez alatt alakították ki a rendelő kartonozóját.

A Bajza utcai villa rossz időben volt rossz helyen, annak a három magánszanatóriumnak a szomszédságában, amelyből a Belügyminisztérium kórházát hozták létre a negyvenes évek végén. És ha már ott volt, a villát is elvették. Először a dolgozók gyerekeinek óvodája lett, majd gyermekorvosi rendelő. Az idő tájt épült a magas téglakerítés, hogy a gyerekek ne lássák a kórházba tartó mentőket és halottaskocsikat.

Ebből az állapotból kellett a Magyar Építészeti Múzeum szakembereinek kibányászniuk Walter Rózsi operaénekes és férje, Radó Géza textilkereskedő, a Textilipar című lap kiadójának 1936-ban épült villáját.