Na de most tényleg. Eddig ilyesmire nem vetemedtem, de az e heti kulcsszavak, pontosabban, ami mögöttük van, hogy is mondjam, nem fair. Vagy túl sok. Persze a valóság nem fair ilyen esetben, és az emberi embertelenség túl sok, de akkor is.
Mesélek valami mást elöljáróban, aminek a kulcsszavakhoz kevesebb (de hátha mégis, meglátjuk!) köze van, az én hetemhez, mármint a megélt hetemhez annál több. Cirkuszban voltunk, a középső gyermek osztálytársának szülinapját ott ünnepelték, úgyhogy elmentünk családilag, hogy a többiek se maradjanak ki.
Számomra a cirkusz, vidéki gyermekkorom okán elsősorban vándor változatban volt ismerős. Az szinte mindig silány minőséget, de egyedi hangulatot jelentett. Egy alkalommal például – ez jut hirtelen eszembe – nagyanyám vitt el egy tiszalöki előadásra. Hazafelé végig azon bosszankodott, hogy ezért pénzt mertek kérni, ugyanis – ezt találta épp megbocsáthatatlannak – a kutyás számnál valamelyik uszkár a porond közepére szart. Nekem viszont ezzel együtt tetszett, és nem is értettem, hogy neki miért nem. Ő a szaró kutya miatt, én meg az ő elégedetlensége miatt voltam rosszkedvű. Így megy ez. A Fővárosi Nagycirkusz sokáig csak a tévéből volt ismerős. Régen egy csodálatos, hatalmas intézményként képzeltem el. Felnőttként szembesülni a dimenziókkal és állapotokkal, finoman szólva is kijózanító. No mindegy. Egyébként előbb voltam itt kulturálódni (valamelyik Krétakör előadáson), mint cirkuszt nézni. Ez se ma volt már. De talán pontosabb azt mondani: ma már ez se lehetne, ugye.
Novák Katalin kegyelmi botránya
Még a kormánypártok soraiban is komoly felzúdulást keltett, hogy Novák Katalin köztársasági elnök megkegyelmezett a bicskei gyermekotthonban történt pedofil ügy egyik érintettjének, K. Endrének. A botrányba Novák Katalin, valamint Varga Judit igazságügyi miniszter is belebukott. Az ügy legfrissebb fejleményeit cikksorozatunkban követhetik.
