HVG: Szinte egyik pillanatról a másikra veszítette el a látását, hogyan sikerült elfogadnia ezt a helyzetet?
Straub Péter: Nem volt időm kétségbeesni, nagyon gyorsan történtek a dolgok. Hirtelen több tíz kilót felszedtem, keresték az okát, de nem találták. A háziorvos utólag bevallotta, soha nem volt agydaganat a praxisában, ezért nem ismerte fel időben. Akkor kerültem neurológushoz, amikor már látászavaraim lettek. Onnantól felgyorsultak az események, de már sok tekintetben késő volt.
Zala megyében nem is vállalta a műtétet senki, a pécsi Idegsebészeti Klinikán két műtéttel tudták eltávolítani a daganatot. Csakhogy a látóideg és az agyalapi mirigy is áldozatul esett addigra, így aztán nemcsak a látásom veszett el, hanem máig gyógyszerekkel kell a hormonháztartásomat szabályozni.