Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
“Furcsán érzem magam, amikor a frontról bemegyek a városba” - mondta keserű mosollyal a földalatti bunkerben ülő orvos. “Úgy járkálnak az emberek az utcán, úgy beszélnek, mintha nem is lenne háború. Már nem is tudom, mit mondjak nekik.”
Az ostromlott (és azóta elfoglalt) Avgyijivka mellett szolgáló katonaorvos szavai egyszerre szóltak az ukrán katonák traumáiról, elmagányosodásáról, de ugyanúgy az ukrán társadalom tudathasadásos állapotáról.
Fények háború idején
Az ország kettősségének egyik legfeltűnőbb jele a főváros és a keleti megyék különbsége. Két évvel a háború kezdete után Kijev egészen más képet mutatott, mint amit 2022 telén és tavaszán tapasztaltam. Akkor az utcák üresek voltak, közlekedni pedig csak bajosan tudtunk a rengeteg ellenőrzőponttól, ahol önkéntes vagy hivatásos fegyveresek vizsgálták át a papírjainkat, orosz diverzánsokat keresve. Az autók tankakadályokat kerülgettek, az üzletek ablakai pedig sötétek voltak, vagy szinte titokban, rögtönzött deszkaborítás alatt működtek.
Ehhez képest 2024-ben Kijev egy sziporkázó világváros képét mutatja.
