Bezár a kínai akkugyár Debrecenben, ha éleződik az EU vitája Pekinggel? – interjú Voszka Éva közgazdásszal

HVG: Matolcsy György, még nemzetgazdasági miniszterként, 2011-ben hirdette meg az újraiparosítás programját, késői utódja, Nagy Márton pedig tavaly a Baross Gábor újraiparosítási programot. Kapcsolódik egymáshoz a kettő?

Voszka Éva: Matolcsy György Új Széchenyi-terve vagy a vele párhuzamosan indult Növekedési terv nem tekinthető a szó szoros értelmében iparpolitikának. Az egyikben benne is van, hogy nincs szükség átfogó iparpolitikai dokumentumra, mert az adózástól a foglalkoztatásig más politikák is hatnak az ágazatra. A 2010 utáni első iparpolitika a 2016-os Irinyi-terv volt, amelyet innovatív iparfejlesztési programként hirdettek meg, de ebben is a termelés támogatása volt a cél.

A produktív és a nem produktív, a spekulatív és a termelőtőke megkülönböztetése 2010 óta folyamatosan jellemző, a támogatások zöme a termelésre ment el. Ez kevéssé egyeztethető össze a mai kutatás-fejlesztési, digitalizációs törekvésekkel. A Baross Gábor-program sem minősíthető a szó klasszikus értelmében iparpolitikának, mert csupán egyetlen eszközre, a kamatra koncentrál.

Az újraiparosítás 2010 óta szavakban mindvégig napirenden volt, ez egybevág az uniós szándékokkal, hogy az ipar részaránya érje el a hazai össztermék 20 százalékát, ami egyébként nálunk már induláskor magasabb volt.

HVG: Ma az Egyesült Államokban és az EU-ban is az iparpolitikától várják a kínai gazdasággal folytatott versenyben mutatkozó leszakadás megállítását, optimistább megfogalmazásban a felzárkózást. Mi történt?

V. É.: A neoliberális irányzat, a chicagói iskola még azt tartotta a legjobb iparpolitikának, ha egyáltalán nincs ilyen, mondván: az állami beavatkozás csak torzítja a piaci viszonyokat. Ez a felfogás mára megváltozott.

Paradigmaváltás történik: nem arról vitatkoznak, hogy szükség van-e iparpolitikára, hanem arról, hogy miképp kell ezt művelni.