Megmutatta, hogyan lehet vonzóvá és trendivé tenni a kortárs zenét – Eötvös Péter hagyatéka

Személyét és működését „józsefi áldottság” jellemezte. Szerencsés véletlenek és bölcs döntések haszonélvezője, született kommunikátor, a korszellemre mindenkor ráérző és mindeközben mégis a maga személyes útját bejáró alkotó volt a múlt héten, 80 esztendős korában elhunyt Eötvös Péter, aki mintha a burokban születettek ritka sorsát élvezte volna zeneszerzői és karmesteri pályáján.

Az 1944-ben Székelyudvarhelyen született Eötvös 14 esztendős volt, amikor Kodály Zoltán javaslatára felvették a Zeneakadémiára, és ott a magát büszkén a Kodály-iskola zászlóvivőjeként azonosító Viski János, majd az őt halálba szekírozó rektor, Szabó Ferenc növendéke lett. Viski Jánosnak, túl a szolid alapok elsajátításán, Anton Webern – itthon akkor még szinte ismeretlen – szélsőségesen egzakt, modernista zenéjével való megismerkedését köszönhette az ifjú tehetség. Szabó Ferencnek pedig azt, hogy két évvel meghosszabbította Eötvös tanulmányi idejét, aki így megúszta a katonai szolgálatot, valamint még a diplomaszerzését megelőzően megkezdhette alkalmazott zeneszerzői működését a színházi és a filmes közegben. Mondhatni ösztönösen csupa olyan alkotóval lépett munkakapcsolatba, akinek a korban megszokottnál tágasabb volt a szellemi horizontja, az európai kitekintése, s nem mellesleg izgalmasabbak az elképzelései.